Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Egy kis segítség O.V.-nek – Szénási Sándor jegyzete
17/04/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
A helyzet tehát az, hogy Belgium demokrácia, néhány korlátolt, és hatalommal rendelkező polgára viszont a legjobbkor játszott Orbánék kezére, akik most annyi vesztett meccs után újra tematizálhatják a közéletet azzal, hogy lám Brüsszelben a szabadság és az elnyomás erői küzdenek, és nem kérdés, hogy ők minek a mártírjai.
Hogy miképpen ment el a brüsszeli rendőrkapitány és három kerületi polgármester esze, ráadásul egyszerre, rejtély, úgy értem, nekem, mert persze Orbán szerint úgy van az, hogy a kommunistákat, meg a liberálisokat egy bordában szőtték, ezért történhetett a brüsszeli botrány.
A botrány, mint tudjuk abban állt, hogy a Nemzeti Konzervativizmus nevű NER-es konferenciából majdnem vándorgyűlés lett, a szállodák úgy dobálták egymásnak, mintha forró krumplit markolnának, a polgármesterek botránnyal, tüntetésekkel, összecsapásokkal riogatták őket, végül a Claridge nevű rendezvényközpontban kötöttek ki, kezdés után két órával ott talált rájuk a rendőrség.
És kezdődött a hülyeségek dáridója, avagy Orbán hájjal való kenegetése.
A rendőrök azt mondták, azért kell a konferenciát leállítani, mert kedd délután jönnek az antifa tüntetők, és akkor borzasztó dolgok lesznek. Az egyik polgármester azt írta, nem látják szívesen a szélsőjobboldalt, mert a nemzeti szuverenitás védelme euroszkepticizmust okoz, valamint a közrend elleni atrocitásokat.
Mármost az előbbi állítás azért bornírtság, mert tüntetők mindig, és minden oldalról fel szoktak vonulni ügyek, események, kijelentések okán, a demokrácia már csak ilyen. Kijelenthetjük, hogy ahol az utcákon tüntetések nincsenek, viszont hullaszag nagyon is detektálható, ott egy diktatúra odőrjét van szerencsénk inhalálni.
Ami Emir Kir polgármester szavait illeti: Európában nemzeti kormányok vannak, amelyek többek között a szuverenitás védelmére is felesküsznek, de ezt jobb helyeken nem tolják túl, mert ennek relatív voltával nagyon is tisztában vannak, ráadásul nem keverik össze a nacionalizmussal. Ezek közé a jobb helyek közé persze Magyarország nem tartozik, a magyar kormány generálta események nem ok nélkül keltenek gyanút, már ami a szélsőjobboldali jelleget illeti. Azonban sem ebből nem következik a jelenség rendőri kezelendősége, sem az euroszkepticizmus nem tekinthető bűnténynek. Sajnálatosnak igen, de még orvosi esetként sem írható le, hiába világmagyarázat ez néhány buborékjába szorult balliberálisnak.
A túlvezérelt hivatalnokokat már egy nap múlva helyre tette a legmagasabb szintű belga közigazgatási bíróság, a Conseil d'État, visszavonva minden ostoba tilalmat. Ami ellen a belga miniszterelnök is tiltakozott, nota bene, a magyar ellenzék egy része is. Amelyik nem tette, önsorsrontó, de hát az ember ilyenkor már csak legyint.
A helyzet tehát az, hogy Belgium demokrácia, néhány korlátolt, és hatalommal rendelkező polgára viszont a legjobbkor játszott Orbánék kezére, akik most annyi vesztett meccs után újra tematizálhatják a közéletet azzal, hogy lám Brüsszelben a szabadság és az elnyomás erői küzdenek, és nem kérdés, hogy ők minek a mártírjai.
Az én kérdésem viszont az, hogy hányan lesznek ennek a kamunak a balekjai.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2023. április 17-i adásában hangzott el.
