Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.
Szegény éhes magyar választó lakomája – Selmeci János jegyzete
26/04/2024 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Magyar választópolgárnak lenni legalább tíz éve elég szar dolog. Mintha a menza tele lenne rosszabbnál rosszabb fogásokkal, a löncshús és a száraztészta rajongóin kívül senkinek sem jut igazán a kedvére való, egy-két finomnak tűnő desszert talán akad, amire az ember bizalommal szavaz, de azzal jól lakni ugye nem lehet, ráadásul legközelebb azt is mindig ráöntik valamelyik undorító főételre.
Mi a közös ügyeink, az országunk sorsának – szóval az előétel, a leves, főfogás, és a desszert elkészítésének apró részletei, és az azok mögött álló gondolatvilágok – megvitatása helyett, a melyik szakács árulta el vagy mérgezte meg az országot diskurzust kaptuk meg politikai lakomaként.
A magyar választót magára hagyták a hatalommal, illetve a hatalom híján a megmaradt pozíciók szétosztogatásával és a saját életben maradásukkal foglalkozó pártjaik, az elkötelezett híveken kívül, akik egész biztos, hogy a választók kisebbségét jelentik, mindenki csak jobb híján, vagy annak tudatában szavazhatott, hogy a valódi folyamatokra semmi hatása nincs.
Szerintem még a Fidesz szavazók többsége is így van ezzel, tizennégy év után aligha várhatnak már többet ettől a kormánytól, mint amit eddig is kaptak, általában jobban élünk, utalják a nyugdíjat, nem jön vissza a Gyurcsány, nem foglal el minket Brüsszel, de azért rendes orvos meg rendes iskola meg gyorsabb felzárkózás nem lesz, most júniusban meg mehetnek szavazni a legrosszabb kormányzati évéből még ki sem kecmergő, az üzenetek tekintetében dögunalmas pártjukra.
A harcos Orbán-kritikus ellenzékiek a '22-es zakó után még rosszabb választási lehetőség előtt álltak; az EP választás biztos bukta, csak az a kérdés, hogy meglesz-e a Basset Hound a Beagle-ök között, aki aztán nekimehet a kétharmados Bernáthegyinek, azaz Gyurcsány Ferenc lenyeli-e a többieket, esetleg túlél még a Momentum is, na egy ilyen kínálattól a legéhesebb híveken kívül tényleg nem tudom, hogy kinek kezd el csorogni a nyála.
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de az reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni. Az összetevőkről semmit sem tudni, az íze bármilyen lehet, fogalmuk nincs hogy fest majd, és milyen más ételek mellett gőzölög az Európai Parlament asztalán, de legalább még nem ettek belőle, és ha az is a vége, hogy 2026-ban az ország többsége a klasszikus is löncshúsnál marad, legalább esznek valami újat, amiről még nem tudják, hogy kétharmados gyomorrontást okoz.
Ez lenne a magyar választópolgárok szomorú lakomája.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. április 26-i adásában hangzott el.
