Debora Vogel: Októberi esték

A világhíró lengyel zsidó írót, Bruno Schulzot és közeli kortársát és barátját, Debora Vogelt is 1942-ben gyilkolták meg a nácik, utóbbit férjével és ötéves kisfiával együtt. Ám míg Schulz egyfajta második Kafkaként világhírre tett szert és jelentős amerikai írók is népszerűsítették, addig Vogel emléke azóta is halvány – nem csupán annak köszönhetően, hogy nő volt és így láthatósága a férfiak uralta huszadik századi irodalomban csak kisebb lehetett, hanem amiatt is, hogy – Schulzhoz hasonlóan, ám bizonyos önjáróságát tekintve még radikálisabb módon – teljesen másra használta a nyelvet, mint azt általában szeretjük, és így az, hogy értelmet tulajdonítsunk írásainak, nagyobb kihívást jelent – holott azok valójában a kelet-európai létezés különleges „érzéki szocio”-lenyomatai. Kötete eddig egyedül lengyelül és németül látott napvilágot, pedig látszólag absztraktan lírai írásmódja valójában a leghétköznapibb leírásokat és észleléseket tartalmazza.

Maga a lengyel kiadás is kuriózum volt másfél évtizeddel ezelőtt, amikor egy ambíciózus krakkói vendéglős és szállodatulajdonos kiadót alapított a lengyel zsidó emlékek megőrzésére, és egyik elsőként – An-Ski Dybbukja mellett – a Vogel által eredetileg jiddisül írt, majd saját kezűleg lengyel nyelvre fordított tárcafüzért jelentette meg. Ezek közül hangzott el három írás a Tükörfordítás c. kulturális tényfeltáró és ismeretterjesztő műsorunknak az egészen rendhagyó, a másokétól eltérő gondolat- és érzelemvilágok lehetőségével foglalkozó adásában Darkó István, Hevesi András vagy éppen Varga Vera művei mellett. Az elhangzottak írott változata itt olvasható el, aki pedig Vogel más magyarul megjelent írásaira is kíváncsi, az erre vagy erre a linkre kattintva is elolvashat közülük néhányat.

Debora Vogel három tárcáját Grisnik Petra színművész olvasta föl, és mától itt, a Klubrádió honlapján is hallhatják őket a hangsávok lejátszás gombjaira kattintva.