Se cigány, se menekült, se muszlim ne legyen a szomszédban!

A felmérésből kiderült, hogy a magyarok egyharmadát zavarná, ha egy menekült pár lenne a szomszédja. Ötven százalékuk nem örülne, ha roma család költözne melléjük és a többség ódzkodna a muzulmán lakóktól a közelben. A Fidesz szavazók 19%-át zavarná egy ellenzéki szomszéd, míg az ellenzékiek harmadát egy Fideszes, de Mi Hazánk-szavazó akárhol lehetne szomszéd, senkinek nincs kifogása ellene.

Spiró Györgyöt az ukránok iránt érzett ellenszenv lepte meg, mert ukránokkal a magyarok nemigen szoktak találkozni, eddig nem igazán voltak benne a köztudatban. Szerinte akár a pirézeket is nyugodtan említhették volna az ukránok helyett, hiszen Csepeli György szociálpszichológus híressé vált kérdőíve óta tudjuk, őket is utálják a magyarok. Semmiképp nem tartja jó jelnek, hogy mindenkitől tartunk alaposabb ismeret nélkül, mert azt mutatja, tele van a lakosság szorongással.

Az író szerint a Kárpát-medence mint termékeny síkság mindig átjáróház volt a történelem során, és az ilyen gazdag területeket el szokták foglalni. Tehát a magyarság hozzászokhatott és alkalmazkodhatott volna az idegenekhez, bevándorlókhoz és hódítókhoz egyaránt. Annak a félelme pedig, hogy ki lakik a szomszédban, olyan tapasztalatot feltételez, hogy a szomszéd veszélyes, ami tulajdonképpen arra utal, hogy a társasági léttel van baj Magyarországon.

Úgy véli, társadalmi formáció kérdése, hogy jót vagy rosszat feltételezek másokról. Ebben döntő szerepe van annak, hogy mit enged meg a vezetés az embereknek: megengedi-e, hogy gyűlöljék és kiirtsák egymást, vagy valamilyen módon az együttműködési képességüket erősíti, ami nélkül az emberiség nem létezhetne. Fontos az is, milyen formákban valósulhat meg az együttműködés és milyen nyomás van az embereken. Ha nagy a nyomás, és egyes közösségek nem dönthetnek bizonyos fontos kérdésekben szabadon, hanem rájuk van erőltetve, mit kell tenniük, és ez ellen tiltakozni sem tudnak, akkor az a társadalom beteg. Azt látja, hogy itt Kelet- és Közép-Európában nagyon beteg társadalmak alakultak ki az elmúlt századok során.

„Az a rasszizmus pedig, ami ma Magyarországon van, borzasztó, és egy modern nemzetállamban természetesen nem lenne megengedett. Minden kormánynak arra kellett volna törekednie, hogy ezt a konfliktust megszüntesse, méghozzá úgy, hogy nem szegregál, hanem segíti a cigányságnak a felemelkedését” – mondta Spiró.

Hatos Pál úgy véli, az ilyen kérdőívekre adott válaszok nem feltétlenül mutatják a valós magatartást. Az is a valósághoz tartozik, ahogy a civil társadalom a több százezer, Ukrajnából érkező menekültet segítette. Abban ő is egyetért, hogy a mással, az idegennel szemben mindig alapvető egzisztenciális félelem uralkodik, amit örököltünk, az idők során elsajátítottunk és az előítéleteinknek könnyen átengedünk. Sok fajta probléma és ellentét létezik, kicsit kételkedik abban, hogy ez egy speciálisan magyar probléma lenne.

Szerinte is igaz, hogy a magyar társadalom nagyon tud gyűlölködni, ám ennek a szétszakított társadalomnak a kasztszerű valósága régi-régi örökség. Gondoljunk csak arra, hogy  a magyar parasztság mennyire nem volt homogén. A történész családjának paraszti felmenői között is rengeteg dráma húzódik meg: tud olyan rokonról, aki nem mehetett hozzá a kedveséhez ezen kaszti szabályok miatt. Szomorúnak tartja,  mennyire nevetséges határokon bukhat el az emberi érintkezés, az emberi közösségalkotás, vagy egy nagyobb egésznek a létrehozása.

Azt mondja, a Trianon utáni Magyarország innovációja volt, hogy megpróbálta az idő kerekét megállítani, abban az értelemben, hogy a megszólítások, a címek és a rangok világát tovább éltette. Ha egy egyetemi tanár jogosult volt a kegyelmes uraság megnevezésre, az megvetően elfordult, ha "csak" professzorként szólították meg. Ez nem csak a középosztály problémája volt, a származást a lentebbi régiók is nézték, és a tiszt is lenézte a cselédlányt.

A nemzet fogalma pont ennek a származási különbségtételnek a megszüntetésére volt hivatott, egyfajta horizontális testvériséget akart létrehozni. Megítélés kérdése, mennyire sikerült, de a fogalma, az eszméje ebből a megfontolásból született. 1848-49-ben Kossuth is ezt kínálta a nemzetiségeknek, egyetlen feltétellel: legyenek magyarok. Természetesen ezt a feltételt nem fogadták el.

Valós problémának látja, hogy a közösségek a modern társadalmakban miképpen tudnak újjászerveződni. Az urbanizáció elidegenítő hatása nem igazán kedvez az együttélésnek, de azt is látni kell, hogy a hagyományos társadalmakban pedig rákényszerítették a szerepeket a közösség tagjaira, akik rákényszerültek ezeknek a szerepeknek az elfogadására. Nem tudja, létezik-e jó megoldás vagy példa. Egy holland barátja az ottani demokrácia titkának azt tartja, hogy ott mindenki megfigyel mindenkit. Nyitottak az ablakok, a függönyöket nem lehet elhúzni.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!