Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
1/05/2024 18:04
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Az utóbbi öt évben a magyar kormány egyetlen javaslatot, ötletet – tehát nem kötelező előírásról van szó – vagy éppen ajánlatot sem fogadott el, ami az Európai Uniótól érkezett. Az utóbbi öt évben Magyarországon az életszínvonal az EU-s átlaghoz képest olyannyira visszaesett, hogy ma hátulról a második legrosszabb helyen állunk. Az utóbbi öt évben tovább csökkent az oktatásra és az egészségügyre fordított pénz az uniós átlaghoz képest. Az utóbbi öt évben újra emelkedni kezdett a tartósan külföldre költözők száma. Az utóbbi öt év két legnagyobb kormányzati hazugsága pedig az, hogy az inflációt Brüsszel okozta, és hogy mi már kevesebbet kapunk az EU kasszájából, miközben többet fizetünk be oda. Ennek ellenére – teszem hozzá, hála Istennek – a lakosság többsége továbbra is uniópárti, ha kissé csökken is a szövetségbe vetett bizalom. Vagyis a többség még nem hülyült el teljesen, és nem hisz ezeknek a hazugságoknak. Ha csak a pénzről van szó, hiszen sokaknak csak ez a fontos.
Éppen ez az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét. Ez a hazudozás már önmagában zavarossá teszi a szövetségről való gondolkodást, ugyanakkor olyan légkört teremt, hogy emiatt lehetetlen az Európai Unióról értelmes közbeszédet folytatni. Ha az Orbán-kormány retorikáját nézem, és nem mérnék a közvélemény-kutatók rendszeresen az EU valódi támogatottságát, elfogadottságát a lakosság körében, akkor kész csoda, hogy még egyáltalán bent vagyunk. Ha a népbutító reklámokat és nemzeti konzultációnak nevezett cirkuszt nézem, már nincs is EU. Mintha már túl lennénk a Huxiton, oszt annyi.
Mi következik ebből? Ebből egyenesen következik, hogy ma, a belépésünk huszadik évfordulóján csak a magyar kormány nem tart megemlékezést, nem ünnepel, hanem hallgat. Persze, mint minden válsághelyzetben, a hallgatás maga a valódi beszéd, vagyis, akinek vaj van a fején, nem megy a napra. Úgyhogy kedves Klubrádió-hallgatók, akik ma, a kevés napsütés ellenére akár csak egy percre is megemlékeztek a csatlakozás pillanatáról, ezzel is húztak egyet azon a képzeletbeli hajókötélen, ami Európa kikötőjéhez rögzít bennünket. És azt se feledjék, hogy a parton nem csak kassza van, hanem szabad, kellemes környezet is, ami a jóléthez legalább annyira fontos, mint a pénz.
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2024. május elsejei adásában hangzott el.