„Támogassa
Publicisztika
Vetemedés – Dési János jegyzete
Publicisztika

Vetemedés – Dési János jegyzete

Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.

Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete

Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.

Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Brancs – Szénási Sándor jegyzete

Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.

Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Publicisztika

Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete

Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.

Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete

Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól.  Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.

Arató András: Az orosz lő, a kapusvéd

28/01/2024 10:52

| Szerző: Arató András

Valamint fogához a garasunkat.

Nincs miért hirtelen Magyarországra látogatni – állapította meg a svéd miniszterelnök magyar kollégájának meghívására reagálva. Mert talán fáj a foga, ha másra nem, legalább a NATO tagságra, ám Kecskeméten van ugyan fogászati rendelő, de nem olyan, amelyik egy dentális turizmus kutatásával foglalkozó épületben lenne található.

Így kapcsolódik a két ügy, a skandináv ország belépője és a nemzet fogának gyógyítója egymáshoz.

Utóbbi receptje egyszerű, mint szinte minden a NER világában. Végy magadhoz mondjuk 1,3 milliárd forintocska állami támogatást nemes célok lebegését látva magad előtt, építs belőle egy házikót, várj egy évet, vizsgáld meg a projektet, és ha úgy találod, mégsem olyan jó biznisz, add el az épületet, például 1,5 milliárdért és KÉSZ. Jól járt vele az adófizető az ő államán keresztül? Hát persze, hiszen lett Áfa meg Tánya belőle, a fogásznak pedig egy kis pénzmagja, amiből újabb profittal kecsegtető vállalkozásba foghat, miáltal tovább virágozhat felfele a nemzet. (Például egy fogászati turizmust kutató központ építésébe valamelyik NB I-es csapatot adó faluban. Vagy mindjárt kettőben.) Győzött a racionalitás, nem lenne praktikus ugyanis, hogy amikor a Család fejének vagy más tagjának fáj a foga (valamire), száz kilométert kelljen helikoptereznie a megkönnyebbüléshez.

Február elsején Brüsszelben kávézhat a két politikus, a jelentéktelen északi, akinek az országa repülőgépecskék gyártására kényszerül, hogy megélhessen, meg a világformáló Pannon Vezér, aki mögött egy komoly gázszerelő veti az árnyékot. Ám az a randevú szinte ingyen van, míg egy röppenés Budapestre a maga költségeivel ugyancsak a nemzetek jólétét szolgálná. Majd máskor. Ankarába pedig nem kell menni.

Egy másik Orbán, aki egy politikai igazgató, tájékoztatta a köz véleményét arról, hogy a magyar parlament nem egy szavazógyár. Bár megtehette volna, nagyvonalúan eltekintett a töméntelen példa felsorolásától, amely e kijelentését cáfolhatatlanul bizonyítaná. „A magyar kormány álláspontja az első pillanattól kezdve egyértelmű és világos, mi támogatjuk Svédországnak a NATO-csatlakozását” – mondotta, csakhogy a kormánypárti politikusok meg vannak sértve, minthogy „Svédország politikai elitje az elmúlt 10 évben folyamatosan támadta Magyarországot”.

Jegyezzük meg e ponton, hogy Orbán Balázs az MCC kuratóriumának elnöke is, és mint ilyen, egy tudós ember, amit saját maga állapított meg egy művének megjelenése apropójából, megjegyezve, hogy bár ő politikában dolgozó ember, a könyv tudományos és elemzői igényességgel íródott általa. A kötet cselekményének fő szála a „hazánknak a következő években bravúros politikai mozdulatsort kell végrehajtania” mondattal írható le. Kihagyhatatlan bestseller ígérkezik.

Visszakanyarodva az ország házába, ott is a Nemzet Pedellusának irányadó gondolatait keresve, megnyugvással vettük magunkhoz a lényeget: „Nem vagyunk a csicskásai senkinek.” A svéd tagság támogatását ellenzők kilétére utaló kérdésre e szigorú bajuszáról is híres államférfiú őszintén kitárulkozott: „Most éppen az egyik ilyen taggal beszél. De pontosítanék: én is örülnék, ha reménybeli szövetségeseink mielőbb megadnák nekem az esélyt, hogy jó lelkiismerettel megváltoztathassam az álláspontomat.” Dörgött még ide meg oda, de a végére, ha el nem is mosolyodott, megenyhült: ha Ulf eztán jól viselkedik, ő is jöhet az osztálykirándulásra.

Ezalatt az udvari fülbevalók ismerője kissé máshogy közelítette meg a svédek büntijét, de ilyen esetekben az elnöki beosztás csupán protokolláris jelentőséggel bír.

Hanem a lényeg hol is van? Ahogy a költő mondaná, vigyázó szemetek Moszkvára vessétek.

Magyarország a világ legszuverénebb országa, annyira szuverén, hogy külön törvénybe foglalta a csicskakerülést. Nem szólhat senki bele a mi döntéseinkbe, amelyek nemzeti érdekeinknek és hagyományainknak megfelelően Moszkvában születnek.