Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.
Basszus – megjött!
16/10/2023 10:12
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Pedig lehetett volna uncsi, hiszen szinte mindenben egyetértettünk, ami nem volt nehéz, mert a könyvemről alig esett szó. Viszont – evidensen focihasonlattal próbálom érzékeltetni azt, amit, elvégre rendes magyar ember a labdarúgásban találja meg a múlt, a jelen és a jövő megismeréséhez elengedhetetlen analógiát –, szóval egy futballcsapat szurkolói sosem unatkoznak együtt, legalábbis így képzelem a felcsúti Puskás Akadémiáért szorító tömegeket.
Ne tessenek regisztrálni, mert az esemény már lezajlott. Ezért is van az, hogy ez nem egy reklám, hanem beszámoló. Ami pedig a könyvet illeti, hát az kétségtelenül elkészült, ide-oda – rádióba, boltokba – elkerült, de arról egy szerény tudósító nem tehet.
*
Ahogy eltervezve volt, szinte úgy le is zajlott, noha például amikor negyed ötkor bekukkantottam a színházterembe, ami ott van nálunk a Klubrádióban a negyediken, a berendezésből csupán a székek hiányoztak. Igaz, én csak az aula lefoglalását kértem attól, akiről feltételeztem, az ülőalkalmatosság iránti igény oly magától értetődő, mint a jegesmedve a Déli Sarkon, ő bizonyára északit hallott vagy Barrabást; gyorsan nekigyürkőztünk, Erika, Ilona, Robi, Dani és kettő darab Ági (egyikük Sugár, másikuk K. Ágnes korán érkező törzsközönség), legott elrendeztünk száz széket, mégis, ha már pogi nincs, legalább ülve ne legyen. Izzadás és ingcsere lett a konzekvencia, ezért is nem fehér ingben (mint Delon a Fekete tulipánban) vagyok látható a fotón, ami bejárta a nagyvilág fontosabb sajtótermékeit, hanem vörösben. Attila Hajdúszoboszlóról jött (amiért külön meghatódtam) bő félóra késéssel Lázár dohányzás-, lézer- és közlekedési miniszter áldásos közreműködésének köszönhetően, antréja nyíltszíni tapsot váltott ki, Gábor Gyuri pedig idő előtt húzott el a Spinozába előadni, talán Othellót, Jagót esetleg Dezdemónát játszta, vagy mindegyiket.
Zolinak és Janinak mindig volt hajlama a deviáns magatartásra, most is pont a megbeszélt időpontban érkeztek.
Pataki Judit megnyitotta a világraszólót, egyrészt ő azonosan egyenlő az Ab Ovo kiadóval, másrészt megjelenésével kompenzálta valamelyest a női szereplő keresésének sikertelensége miatt keletkezett nyomasztó hiátust.
Nem lehetett oly nagyon unalmas a diskurzusunk. E merész feltételezés abból merítkezik, hogy Gyuri kivételével senki sem távozott a másfél órás program vége előtt, és még meg is vásároltak számos példányt a könyvből.
Pedig lehetett volna uncsi, hiszen szinte mindenben egyetértettünk, ami nem volt nehéz, mert a könyvemről alig esett szó. Viszont – evidensen focihasonlattal próbálom érzékeltetni azt, amit, elvégre rendes magyar ember a labdarúgásban találja meg a múlt, a jelen és a jövő megismeréséhez elengedhetetlen analógiát –, szóval egy futballcsapat szurkolói sosem unatkoznak együtt, legalábbis így képzelem a felcsúti Puskás Akadémiáért szorító tömegeket. Beszélgetésünk szerteágazóan érintette a lehetséges világok legjobbikának a Kárpát-medencében meghonosított egyetlen példányának sok-sok elemét, nem megfeledkezve a rest of the world-ről sem, ami szépen fejlődik a katasztrófa irányába. Fő megállapításunk, nevezhetjük akár konklúziónak, a cselekményből levonható következtetésnek az volt, van és lesz, hogy mindenkinek a maga mozgásterében kell a maximális erőfeszítést megtennie a felvirágoztatás érdekében, és akkor minimum beszarás lesz megvalósulva.
*
Vizsgálódásomat a most a nép számára rendelkezésre bocsájtott 448 oldalas (plusz borító) füzetecskémet illetően, kihasználva az elektronika áldásait, kiterjesztettem a statisztikai vetületre is, példámmal irányt mutatva az esztétika művelői számára. Ha például tudnánk, a Bezuhov, Castorp, Pierre, Hans, Jimmy (Fülig) szavak hányszor szerepelnek az adekvát művekben, sokkal többet tudnánk a szépségről.
No de hagyjuk a szakemberek feddését másra, magunk menjünk fel a padlásra.
A kötetben a "Gábor György" kifejezés a "Gábor Gyuri" mutációval együtt 18-szor fordul elő.
Az Orbán szavunk abszolút listavezető 174 említéssel, a Viktor 31, a kettő kombinációja 24, a miniszterelnök 134, a "miniszterelnök úr" kombó 1 alkalommal szerepel – utóbbi egy Márky-Zay idézetben jelenik meg. Ezek persze sajnálatosan szinte elmerülnek az összesen mintegy száztízezer szó tengerében.
Karácsonyból 40 akad, ebből 25 kis kezdőbetűvel.
Ági – e szavunk kiemelt fontossággal bír, 126-szor fordul elő a Basszusban, beleszámítva az olyan konspiratív megoldásokat is, mint például a gazdas-ági, vagy a köztársas-ági.
Ami az összegzést illeti, az 542 szereplőért, 110 ezer szóért, 790 ezer karakterért, 106 fotóért kért vételár igazán elenyésző, hiszen a kedves vevő szavanként 4, Orbánonként (mutációkkal együtt) mindössze 12 fillért fizet.
Kérjük tapasztaltabb olvasóinkat, hogy a fillér jelentését magyarázzák el az iskolarendszerünkben csak az utóbbi időkben pallérozódott ifjaknak.
