Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Szeretkezz, ne háborúzz! – Selmeci János jegyzete
11/07/2025 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Mi lenne ha a vízparti stégen az esthajnal csendjében a vizet bámulva ölelnénk meg egy meztelen fideszes... vagy legalább csak elfoglalnánk magunkat a politika helyett valami mással, egymással, kicsit jöjjünk le a gyűlölet-szerről...
Hamarosan elkezdődik a véres kampány, és le fogjuk gyilkolni egymást. Áprilisig szarabb, sőt, szar hely lesz az ország, és a gyilkolásban nem csak a politikai pártok verőlegényei, hanem az értelmiség, az újságírók, az elemzők, és az utca népének java is kénytelen lesz részt venni. Meg fogjuk gyilkolni azt is, aki esetleg ki akar maradni.
Középen lenni lehetetlen, aki nem lesz a mi oldalunkon, az a rohadék másik zsoldjában áll. Most nincs egyrészt-másrészt, nincsenek elvek, sem függetlenség, nincs többféle értelmiségi szerep, nem értelmezheted másként a felelősséget, csak is a nemzetet, vagy a rendszerváltást szolgálhatod, máskülönben neked a k*rva anyádat.
Szeptemberben kezdjük, de mi lenne, ha legalább addig nem csinálnánk?
Mi lenne ha a vízparti stégen az esthajnal csendjében a vizet bámulva ölelnénk meg egy meztelen fideszes... vagy legalább csak elfoglalnánk magunkat a politika helyett valami mással, egymással, kicsit jöjjünk le a gyűlölet-szerről, álljunk át egy boldogítóbb, lelkesítőbb cuccra, amivel még a ronda, hazaáruló szomszéd arcát is kedves, mosolygósnak látjuk, vagy legalább rá tudunk köszönni, legyünk azokkal, akikkel jó lenni, élvezzük az életből azt, amiből talán megmarad majd valamennyi akkorra is, amikor majd már ezerrel gyűlöljük egymást.
Végre elmúlt a fákat kicsavaró szörnyű vihar, jöjjön a másfél hónapnyi napsütéses, gyönyörű nyár, amit háborúzás helyett szeretkezéssel tölthetünk, az emlékekből pedig elrakhatunk április végéig magunknak valamit, ami ha már nem bírjuk elviselni a jelent, visszavisz minket a csöndes, vízparti stégre, ahonnan a végtelennek tűnő vizet bámulva a távolban felsejlik majd az az ország, ami talán elérhető, amiért megéri végigcsinálni ezt a borzalmat, ami vár ránk, egy ország, amiért megéri lelkesedni, ahol lehet élni.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2025. július 8-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, a beszélgetés meghallgatásához, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)