"Putyin azt hitte, úgy vonul be Kijevbe, mint az oroszok '56-ban Budapestre"

Badie professzor egyértelműen a nemzetközi jog felrúgásának, bűnös, megbocsáthatatlan agressziónak tartja, amit Putyin hadserege Ukrajnában elkövet, de ez nem akadályozza meg abban, hogy megpróbálja racionális, tudományos elemzés tárgyává tenni. És a dolgokat folyamatában látni.

„A háború sohasem hagyta el a világot, mindig dühös leszek, amikor nekem a békés egymás mellett élésről beszélnek. Mert 1947 és 1989 között 36 millióan haltak meg különböző háborúkban. Sőt később, még Európában, a Balkánon is igazi háború folyt. Ami Ukrajnában történik, azért rendkívüli, mert ez az első globalizációs háború. A kölcsönös energetikai és gazdasági függőség még soha sem játszott ekkora szerepet egy konfliktusban. Ennek hatása alól egyetlen ország sem tud kibújni. Így például Afrika fizeti majd az ukrajnai háború számlájának jelentős részét” – véli Badie.

„Ugyanakkor ez nem visszatérés a hidegháborúhoz. Mert a mai kontextus, ezt nem győzöm hangsúlyozni, egészen más, mint a '62-es kubai rakétaválság vagy a különböző berlini válságok, aztán a középhatótávolságú rakéták telepítése idején volt. Először is a hidegháború egymással szemben álló ideológiai rendszerek konfrontációja volt. Most nincs semmilyen ideológia, még értékekről sincs szó. Másodszor: korábban a szovjet gazdaság nem volt összekapcsolva a nyugati gazdasággal. Most totális a globalizáció, a kölcsönös függés. De nemcsak orosz részről: mi sem függtünk soha ilyen mértékben az orosz energiától. Végül pedig: a hidegháborúban minden kodifikálva volt. Világos játékszabályok csökkentették a kockázatokat. Ma mindez megkérdőjeleződött” – figyelmeztet a francia tudós, aki attól is óv, hogy a mostanában oly divatos identitáspolitikáról, az identitások háborújáról beszéljünk. Ez szerinte egyik oldalra sem jellemző.

„Az ukrán nemzeti érzés nem kapcsolódik egy mitikus, mindent egyesítő identitáshoz, hanem az ellenállás szelleméből fakad. Hiszen látszik, hogy Ukrajna orosz anyanyelvű lakossága nagyon erősen szembeszáll az orosz invázióval. Itt tehát nem az identitás reflexe mozgatja a konfliktust” – így Badie, aki szerint orosz oldalról lényegében egy anakronisztikus akcióról, nemcsak az erőviszonyok, hanem az új társadalmi realitások teljes félreismeréséről van szó. Putyin tévedése minden diktátor tipikus tévedése:

„Egy diktátor nem ismer más racionalitást, csak a politikait és katonait. Pedig ma már a társadalmak nagyobb szerepet játszanak, mint az államok. Nemcsak a gazdasági összefonódás, hanem az egyre fejlettebb kommunikációs technikák is azt eredményezik, hogy a társadalmak nagyobb hatást tudnak kifejteni az eseményekre, mint a két világháborúban vagy akár a hidegháború idején. Putyin ezt nem veszi figyelembe, ő a hadseregben, az erő alkalmazásában hisz. Azt hitte, hogy pont úgy bevonul majd Kijevbe, mint ahogy Brezsnyev 1968-ban bevonult Prágába vagy Hruscsov 1956-ban Budapestre. De azóta a társadalmak egészen másfajta dinamizmusra tettek szert, amelynek következtében az orosz hadsereg, a világ állítólag második legerősebb hadserege kudarcot vallott. Lényegében Putyin valami olyasmivel próbálkozik, ami az utóbbi nyolcvan évben már nem működött. Nem vette észre, hogy 1945 után a háborúkat már nem lehet megnyerni. Nincsenek győzelmek. Ma kötelező tárgyalásokat folytatni. Ez az egyetlen kiút. És itt lép be az a fontos szempont, amelyet Emmanuel Macron francia elnök is emleget, hogy tudniillik egyik tárgyaló fél se veszítse el az arcát. Ez nem új probléma, így volt ez akkor is, amikor az amerikaiak Párizsban Vietnamról, vagy amikor a franciák Algéria függetlenné válásáról tárgyaltak” – mondja Badie, és ezzel kapcsolatban a kibontakozás lehetőségeit kutatja.

„A nyugati hatalmak bejelentették, hogy egy katonai háborúra nem katonai háborúval, hanem gazdasági háborúval válaszolnak. És ez a gazdasági háború kétségtelenül sikeres. Putyin klasszikus háborút folytat, egy másik korszak háborúját. A nyugatiak viszont a globalizáció korszakának megfelelően a világból kizárással fenyegetik. Ez teljesen új a nemzetközi kapcsolatok történetében. Mert nemcsak a gazdaságot és kereskedelmet érinti, hanem teljes kizárást a médiatérből, a kultúrából, turizmusból és a sportból is. Utóbbi egy diktátor számára különösen fájdalmas. De hát az, hogy a fegyverek nem játszanak döntő szerepet, már Afganisztánban, Vietnamban, vagy a gyarmati felszabadító háborúkban is kiderült. És ezt látjuk most Afrikában, a Száhelben is. Ami mármost az előzményeket illeti, kétségtelen, hogy a Nyugat hozzájárult ahhoz, hogy Oroszország megalázva érezze magát. Ez a megalázottság-érzés 1989 óta folyamatosan akkumulálódott. De ez nem jogosít fel senkit arra, hogy olyan bűnöket kövessen el, mint amilyeneket Bucsában lehet látni. Az első világháború utáni békék tették lehetővé Adolf Hitler náci diktátor megjelenését, de ez nem mentség semmire. Hitler egy bűnöző, mint ahogy Putyin is az. A probléma, hogy a Nyugat nevelte fel ezt a szörnyet. Megoldást kell találnunk, hogy kitörjünk ebből az ördögi körből” – mondja Bertrand Badie francia politológus.

Az összeállítást a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.