Vidnyánszky Cserhalminak: Borzasztó lehet ilyen léleknyomorító igazodási kényszerek mentén leélni egy egész életet

Nyílt levelet intézett Vidnyánszky Attila Cserhalmi Györgyhöz. A Nemzeti Színház igazgatója a kormánypárti Origón tette közzé írását, amelyben jelezte: bár nem olvasta és nem is tervezi elolvasni a színészről nemrég megjelent könyvet (a Cserhalmi – Nem lehet mindennap meghalni című életrajzi kötetéről van szó), az Index beszámolója alapján Cserhalmi állításai „mind hamisak, vagy csak részben igazak”, ezekre akart reagálni. Hozzátette azt is, hogy szerinte a színész az utóbbi időben „meglehetősen rosszindulatúan (és tényszerűen, tendenciózusan hamisan)” nyilatkozott róla. 

A levélben egyrészt arra reagál, hogy Cserhalmi szerint amikor Szász Júlia balesete után visszatért a Nemzetibe, Vidnyánszky elküldte, mondván, „te azokhoz tartozol, menjél hozzájuk”. A Nemzeti igazgatója szerint a „valóságban ez történt: köszöntem Julinak, de meg sem álltam, és egy szót sem szóltam, vagyis az általad előadott történet fikció. Mindössze annyit konstatáltam, hogy ezúttal ő is köszönt nekem, mert korábban, amikor az ügyvédjével érkezett tárgyalni hozzám, ez nem így volt.”

Vidnyánszky a levélben Cserhalmi azon visszaemlékezéséről ír, amely szerint egy évadzárón a Nemzeti igazgatója „ordítva bizonygatta, hogy márpedig akármit mondanak, ez a színház a legjobb Magyarországon, sőt a nemzetközi élvonalban van. És azok, akik elhagytak minket, azok árulók, és azoknak a szekértolói, akik már a régi Nemzetit is felrobbantották.” Vidnyánszky erre a következőt írja:

„Valóban expresszív (színházi?) ember vagyok, és a társulati üléseken nyíltan szoktam fogalmazni, de arra, hogy ordítok vagy árulózok, nemcsak én nem emlékszem, hanem a kollégáim sem. Érzelmileg is meg szoktam nyilvánulni, de ezt nem keverném össze a hamis állításaiddal.” Hozzáteszi, a Színházi Olimpia után a Nemzeti valóban a nemzetközi színházi élet meghatározó szereplőjévé vált, ami szerinte sajnos kevés magyar színházról mondható el.

Vidnyánszky így fejezte be levelét: „Ahogyan már SMS-ekben is kifejtettem neked korábban, őszintén sajnállak, borzasztó lehet ilyen léleknyomorító igazodási kényszerek mentén leélni egy egész életet. Hol van már a szakmát évtizedekig uraló elitről, az írástudók árulásáról, a magyar kritikusokról, a Nemzeti meghurcolásáról, a rendszerváltásról, a régi SZFE gerincet meghajlító szellemiségéről szenvedélyesen beszélő Cserhalmi Gyuri? Ezt sajnálom a legjobban.”

(Kiemelt kép: MTI/Szigetváry Zsolt)