Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.
Hajtány – Józsa Márta jegyzete
24/03/2024 12:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Az erdélyi magyar iskolák közül sokba megérkezett az ukáz, hogy kötelező elmenni – persze saját költségre – megnézni a Petőfi-filmet.
Réges-régen volt napközis nevelő koromban kellett megismerkednem azzal a nem várt helyzettel, hogy november hetedikén szovjet filmet kellett kötelezően megnézniük az iskolásoknak.
Magam, aki másfajta kötelezőkön nőtten fel, kíváncsian vittem el a nebulókat a partizánfimre. Melyből egyetlen jelenetre emlékszem. Midőn a hős partizánlány egy kézi hajtású vasúti hajtánnyal megelőzi a gőzmozdonyt. Úgy, hogy kézigránátokat dob át fölötte azok a mozdony előtt felrobbannak, a jármű darabokra hullik, és a lány a hajtánnyal átsuhan az izzó vasdarabok és mozdonymaradványok között. Ő is győzött, gondolom az ügy is, és azt is régóta tudjuk, hogy a filmművészet régóta a propaganda legjobb szolgálólánya. Ez olyan gyönyörű volt – mondta egy lelkes harmadikos kislány – hogy még az E.T.-nél is jobban tetszett nekem, örültem, hogy véletlenül sikerült örömet okoznom neki. Azt hiszem az első szovjet film volt amit láttam életemben, abban az országban, amelyből akkoriban menekültem másfajta árnyalata volt a propagandának. Akkor még.
Most meg az a nagy helyzet, hogy az erdélyi magyar iskolák közül sokba megérkezett az ukáz, hogy kötelező elmenni – persze saját költségre – megnézni a Petőfi-filmet.
Felháborodott szülők hívták a nagyon kevés megmaradt erdélyi független lapok egyikét, a Transtelexet, mondván, hogy elszoktak már a „kötelező” szótól. Azonban kiderült az is, hogy jóllehet, valóban fizetni kell a mozizásért olyan településeken is, hol egyáltalán nincs is mozi, bizonyára levetítik ott az ablakra feszített vászonra. De nem járnak ezért rosszul az ottani nebulók az importált propagandára szentelt kötelező két órával: kapnak egy tízes osztályzatot ajándékba magyarból, ott ugyanis ez a legmagasabb érdemjegy.
Hurrá, remélem ezt az onnan nézve anyaországnak nevezett NER-birodalomban is bevezetik, ha én szervezném úgy intézném, hogy csak az kaphasson ötöst, aki pozitívan értékeli a filmet, elnézve a reakciókat ez rá is férne. És igazán csak kötözködés az is, hogy akadt iskola, ahol reggel hétkor kezdték a napot, hogy beleférjen a mozizás is, meg az aznapra ütemezett, kötelező kompetenciafelmérés.
Amiatt azonban megnyugodhatnak a diákok: aligha fogják őket mostanság operába kényszeríteni, már csak azért sem, mert ott legalább tanulhatnának valamit. Mondjuk azt, hogy a ház dolgozói szerint mégsem a büfé visz mindent, és sokan sztrájkba léptek. A minap például a díszletmunkások, akik helyett az igazgató az irodai dolgozókat akarta beállítani díszletet pakolni. Pedig amúgy szűlátókörűség, hogy éppen ezt megnézni nem kötelezik a diákokat. Mert megérthetnék, hogy manapság a magyarságteljesítmény egyik csúcsa, ha sztrájk miatt még a Hunyadi Lászlót is a Don Giovanni díszletei előtt játszották a művészek. Ki tudja, még az is kiderülhetne, hogy Mozart magyar volt.
Nyomatékul a szünetben elszopogatnának, kizárólag a tánckar fenntartási költségeire való tekintettel – egy Mozart-golyót.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen március 21-i adásában hangzott el.
