Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.
Meghosszabbítva – Józsa Márta jegyzete
7/04/2024 16:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
A hatalom főszereplőinek a gyerekeire hatalmas teherrel zúdul majd a valóság. Ezt a terhet is gyermekbántalmazásnak hívják nemsokára.
Szóval aki észreveszi a lehetőségeket, az boldogul, akinek valami miatt nincs erre módja, vagy kedve, vagy habitusa, vagy lehetősége, az magára vessen, tudjuk Lázár Jánostól is: akinek nincs semmije, az annyit is ér. Amúgy a hatvanpusztai, legújabban még a korábbinál sokkal nagyobb pálmaházat is kapott alcsúti Dallas és a politikusbukfencekhez is vezető bicskei gyermekintézmény alig tizenhárom kilométerre fekszenek egymástól földrajzilag. Kis ország, kis távolságok, az általunk fizetett pazarló luxus és a szintén általunk fizetett, kétharmaddal megválasztott hatalom által elsikált pedofil bűnözés helyszínei szomszédosak. Ezt persze tudjuk. Azt is, hogy következmények is összeérnek majd egyszer.
Az elmúlt néhány héten a független sajtó segítségével egy lényegében adminisztratív hanyagság – értsd ez alatt: még a mindent titkossá tenni akaró hivatalnokok sem tudnak minden bűn nyom nélküli eltussolására odafigyelni - szóval ennek következtében beindult a pillangó-hatás. Kialakult a közjogi válság, naponta esnek ki a szekrényekből ilyen-olyan gyerekbántalmazási ügyek tetteseinek csontvázai. És a kutyaharapást szőrével gyógyító sarlatánok a szintén a mi keservesen megkeresett kis adópénzünkből költekeznek.
A propagandacsászárok megint a gyerekekkel kufárkodnak. Akik – legalábbis egyelőre – pusztán áldozatok. Filmek készültek, könyvek íródtak arról, hogy a különböző diktatúrák főszereplőinek gyerekeire milyen drámai sors várt akkor, amikor szembesültek a szüleik múltjával. Azt már sejteni véljük, hogy mit kell átélniük a volt miniszter és volt férje kamaszainak mondjuk ezen a napon az iskolában. Mert remek kármentő ötlet volt a három fiút több milliós nézettség mellett kitenni annak, ami most szüleik közszereplései, szennyesük kiteregetése miatt rájuk vár. És sorban állnak a többiek is. A hatalom főszereplőinek a gyerekei egyszer ki fognak lépni a márkás tornacsukáikból, és feltehetően a legtöbbjük a mindentől elzárt elitiskoláikból is. Hatalmas teherrel zúdul majd rájuk a valóság. Ezt a terhet is gyermekbántalmazásnak hívják majd nemsokára. Egyelőre médiaeseménynek, politikai eszköznek, vagy cinikus áldozatnak.
Pillanatnyilag a Karmelita-gyerekek útját hosszabbították meg Bicskéig. Ami most már e tekintetben is a bántalmazás jelképe lett.
