Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.
Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.
Beszélgetés Vologyával - Szénási Sándor jegyzete
publiSok-sok jutifali jön még, amíg Putyin kegyesen beleegyezik abba, hogy csak nagyot nyerjen, de nem mindent, és Trump végre megengedi, hogy a Nobel-békedíj tiszteletét tegye a markában.
Poloskák, metaforák és hasonlatok - Kárpáti Iván jegyzete
Az államfői hivatalból nézve úgy tűnik, hogy Orbán politikája nem osztja meg a nemzetet, nem szólít fel kirekesztésre. Sulyok Tamás marad, ami eddig is volt: alázatos, üres öltöny.
Hontalan útlevelet! – Józsa Márta jegyzete
A gránitszilárdságú állandó jelzővel ellátott, az alkotmányosság gúnyolására kitalált, alaptörvénynek nevezett ponyvamű tizenötödik módosításnak alkalmából követelem, hogy a nemzetközi szervezetek fontolják meg a Nansen-útlevél intézményének visszaállítását.
Nemzeti dal és árrésstop - Rózsa Péter jegyzete
Ez nem más, mint a galád kereskedő, a népnyúzó, az árdrágító, hogy a Rákosi-korszakban oly jól bevált kifejezésre utaljak, mert akkor történelmi kontextusba helyezhető azonnal az egész, és máris előáll a megfelelő néphangulat; reszkessetek kulákok, vagyis csúnya multik, gazdagok, vérszívók!
Állami elnyomás és kétkezi gazemberek - Dési János jegyzete
17/03/2025 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Az elkövetett gaztettekért a felelősség többfelé oszlik. Aki kiadja rá a parancsot, aki uszít, aki az államot elnyomásra és gyűlöletkeltésre használja, annak nagyobb a felelőssége, mint a kétkezi gazembereknek. Persze. De egyikük sem lehet meg a másik nélkül.
A Tesla-gyáros és politikai ámokfutó Elon Musk a minap megint egy botrányos bejegyzéssel hívta fel magára a figyelmet. „Nem Sztálin, Mao és Hitler gyilkolta meg emberek millióit. A közalkalmazottaik – public sector workers az eredetiben – tették.” Annak fényében, hogy fent nevezett E. M. most éppen az amerikai közszféra szétverésén ügyködik, nem is eredménytelenül, elbocsátások tíz- és százezreivel, mégiscsak érdekes megjegyzés. A közalkalmazottak tehát gyilkosok, vagy a Marslakók ügynökei, vagy elverik azt a pénzt, amit fent nevezett E. M. gyengélkedő cégeink megsegítésére is lehet költeni, szóval: Ki vagy rúgva. És még örülj, hogy ennyivel megúsztad.
Egy pillanatig próbáljunk elszakadni attól – nem lesz könnyű –, hogy E. M. felettébb ellenszenves és meglepően kártékony figura, aki a maga módján folyamatosan poloskázik. Ám mégis gondoljunk egy kicsit bele ebbe a rövidke mondatba, ha már megosztója ezt valószínűleg nem tette.
Csak érdekességként jegyezzük elsőként meg, hogy a nürnbergi per óta a jelentős bűnök elkövetői szeretnek arra hivatkozni, hogy ők csak parancsra tették azt, amit. Vagyis felfelé mutogatnak, kell valahol valakinek akkor tehát lennie, akinek a legembertelenebb, leggyilkosabb utasításait is készséggel teljesítik, s valahogy amikor fut a szekér, hullanak a meggyilkoltak, akkor nem jut eszükbe körülnézni és végiggondolni, hogy is van ez. Az E. M.-féle magyarázat új színfolt a felelősség elhárításában: nem a vezér tehet a bűnökről. Ő csak üldögél az irodájában, vagy a népnek beszél a múzeumi lépcsőn állva, pártnapot tart vagy rádiószózatot intéz a “közalkalmazottainak”. Aztán, ha azok ebből azt a következtetést vonják le, hogy már ezt is, azt is lehet, hát magukra vessenek később, ha nem jól alakulnak a diktátor szempontjából az események. Közepes maffia filmekben jön el ez a pillanat, amikor a kedves keresztapa és a közlegény bérgyilkos már egymásra tolja a balhét, ilyenkor tudjuk, hogy pár perc már csak és jön a stáblista.
Ámde azért azt is érdemes látnunk, hogy E. M. reciklálta megjegyzésben, minden tahó bárdolatlansága ellenére, van igazsága. Valóban nem Hitler, Sztalin vagy Mao ölte meg csak az áldozatokat. Hanem, ha úgy tetszik a “közszféra” – még ha ezt a szót, érthető okokból, így nem szoktuk használni – munkatársai. Ki azért mert elhitte, hogy ez a jó, más félt, mi lesz, ha kimarad belőle, pénzért, hatalomért, vagy merő agresszivitásból. Mindegy is.
Amikor a vengerszkij Putyin kiereszti a legsötétebb hasonlatait, azért is teheti, mert kedves “közalkalmazottjai” ott csápolnak neki lelkesen. Azért teheti, mert tudja, akadnak itt megint olyanok, akik már csak a jelre várnak, hogy megalázni, de ha úgy hozza a vezér szava, ütni-vágni, rabolni lehessen. Ezek egy része ún. hivatásos, ők mondják majd azt, hogy parancsra tettem. A másik része lelkes önkéntes kisnyilas. És persze ott a nagy tömeg, amelynek tagjai valószínűleg sosem fognak mást tettleg bántani, mert gyávák ehhez is, de nagyon fog nekik tetszeni, ha helyettük megteszi valaki.
Természetesen az elkövetett gaztettekért a felelősség többfelé oszlik. Aki kiadja rá a parancsot, aki uszít, aki az államot elnyomásra és gyűlöletkeltésre használja, annak nagyobb a felelőssége, mint a kétkezi gazembereknek. Persze. De egyikük sem lehet meg a másik nélkül. A poloskázás csak akkor működik, ha van rá fogékony közönség, amelyik önfeledten tapsikol ilyenkor, később, ha odáig fajulnak a dolgok, esetleg gyilkol is – mikor mire van igény.
A poloskázás most természetesen csak metafora, hiszen a függetlenség, a szabadság, a sajtószabadság ünnepén mondjuk három feketeöves hírhedett antiszemitának adtak igen magas állami kitüntetést, majd az ez ellen való tiltakozást még csak megemlíteni sem hajlandó az egykori magyar hírügynökség, ahol egykor kitűnő szerkesztők dolgoztak, akkor azért valóban érdemes elgondolkozni, hogy van-e a “közszférában” dolgozóknak felelőssége.
Ja és ne felejtsék, gyűjtési hét, hogy tovább szólhassunk. Csak azért is.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. március 17-ei adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a hangzóanyagok meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)