„Támogassa
Publicisztika
Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete

Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.

Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Brancs – Szénási Sándor jegyzete

Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.

Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Publicisztika

Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete

Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.

Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete

Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól.  Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.

Európa és én – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Európa és én – Selmeci János jegyzete

Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.

Az egymilió dolláros kérdés – Neuman Gábor jegyzete

3/02/2024 15:00

| Szerző: Neuman Gábor

Kiharcoltuk, mondta Orbán, miután aláírta az Ukrajnának szánt 50 milliárdos támogatást Brüsszelben. Belebukhat-e ebbe az egész Orbán rendszer? Nem. A nép beéri annyival, hogy egy nagyon előnyös ajánlatot kapott Magyarország, és az meggyőzte Őt arról, hogy vonja vissza a vétóját. Hogy ennek semmi alapja sincsen? Mit számít az. Az igazi kérdés: Mit kezdhet ezzel az ellenzék?

2024. február 03. Hetes Stúdió-részlet (2024.02.03. Neuman Gábor jegyzete)
03:30
00:00

Kiharcoltuk, mondta Orbán, miután aláírta az Ukrajnának szánt 50 milliárdos támogatást Brüsszelben. Kemény harc lehetett. Decemberben még megvétózta az Unió előterjesztését ugyanerről, arra hivatkozva, hogy amíg Magyarország nem kapja meg a nekünk járó 22 milliárd eurós uniós pénzeket, amelyek bizonyos okok miatt zárolva vannak, zárójelben: gyermekvédelmi törvény, igazságügyi reformok visszacsinálása, a független bíróság helyreállítása, sajtómonopólium, KESMA, stb., addig nix bólintás.

Aztán jött a Nemzeti Konzultáció, amelynek egyik kérdése az volt, hogy kapjon-e Ukrajna még több uniós támogatást, a mondat így szólt: Brüsszel még több pénzt akar Ukrajna támogatására. A magyarázat pedig így szólt: Az Európai Bizottság további 50 milliárd euróval akarja támogatni Ukrajnát… a tagállamoktól akarnak pluszforrásokat kicsikarni. Úgy kérnek Magyarországtól további hozzájárulást, hogy hazánk jó ideje nem kapja meg a neki szerződés szerint járó uniós pénzeket… a két válaszlehetőség pedig: Ne fizessünk Ukrajna támogatására, amíg a nekünk járó pénzt nem kaptuk meg. A másik: Akkor is fogadjuk el a brüsszeli kérést, ha a nekünk járó pénzt továbbra sem biztosítják. Az eredmény pedig: 1 millió 514 ezren (99,06 százalék) értettek egyet azzal, hogy "ne fizessünk többet Ukrajna támogatására, amíg a nekünk járó pénzt nem kaptuk meg".

A nekünk járó pénzek nem érkeztek meg, és nem is kaptunk ígéretet a zárolt pénzek feloldására. Vagyis Orbán úr becsapta a választóit. Mást tett, mint amire a választói kérték, sőt utasították. Mert ugye az nyilvánvaló, hogy a Nemzeti Konzultációs íveket többnyire a Fidesz szavazói, szimpatizánsai szokták kitölteni, és elküldeni. Vagyis most akkor mi van? Ha következetesek lennének a fideszes szavazók, elcsapnák a hazug miniszterelnöküket, persze ezt nem lehet rögtön megcsinálni, mert állítólag demokrácia van, hanem meg kell várni a 26-os parlamenti választást. De idén is lesznek választások, június 9-én, és azon már érezni kellene az Orbántól elpártolók hatalmas tömegét. Vagy úgy csinálnak a jobboldali érzelmű hazafiak, hogy nem csinálnak semmit, és úgy tesznek, mintha a világon semmi sem történt volna. Sajnos az a gyanúm, hogy ez utóbbi forgatókönyv valósulhat meg. Miért is. Mert Orbánt még külföldön is tisztelik, vagy Orbán megtanította kesztyűbe dudálni a brüsszeli bürokratákat, és csak megtévesztésül szavazta meg az Ukrajnának járó 50 milliárdot, vagy olyan még nem volt, hogy egy amerikai exelnök legyen a barátja egy magyar miniszterelnöknek, vagy Orbán elérte, hogy Magyarországtól függjön az egész kontinens. Nagy ember, mondta egy korosabb hölgy a köztévén, azzal magyarázva, hogy Ő visszaadta nekünk a 13-ik havi nyugdíjat, és egy könnyet morzsolgatott el az ujjaival.

Tanulságképpen el lehet mondani, hogy ebbe az 50 milliárdba belebukhat az egész Orbán rendszer? Nem. Sőt. Meg is erősödhetett. Mert azt mondta a népeknek, hogy egy nagyon előnyös ajánlatot kapott Magyarország, és az meggyőzte Őt arról, hogy vonja vissza a vétóját. Hogy ennek semmi alapja sincsen? Mit számít az. Orbán a mi kutyánk kölyke, és biztos, hogy csak olyan dolgot csinál, ami jó a népének. Mit kezdhet ezzel az ellenzék? Talán ez az egymillió dolláros kérdés…

Neuman Gábor jegyzete a Hetes Stúdió 2024. február 3-i adásában hangzott el.