Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Atomvillanás jobbról – Kárpáti Iván jegyzete
Az EU-ban jelenleg egyetlen miniszterelnök kel és fekszik az atomháború víziójával, mégpedig Orbán Viktor. Vagy rá szavazol, vagy meghalsz, 2024 májusára erre a letisztult üzenetre egyszerűsödött a politikája.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Időjárás – Szénási Sándor jegyzete
Most éppen nem esik, de fog. Aztán egyszerre süt majd a nap, és esik. Az ördög, a felesége, és a családon belüli erőszak.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Politikus pólóban; egy előválasztás tök egyszerű tanulsága – Selmeci János jegyzete
16/04/2024 18:06
| Szerző: Selmeci János
Könnyebb a Facebookon egy szélsőjobboldali rendezvény rendőrök általi felszámolásának örvendezni, mint korrupciós ügyeket feltárni, vagy szennyező anyagot keresni romos épületek között.
Amikor láttam a Momentum vezető arcait kampányolni sajnáltam, hogy nem beszélhetnek őszintén, mert úgy aligha tudtak volna más érvet felhozni a saját jelöltjük mellett, mint hogy szeretnének eggyel több saját polgármestert, nagyon kell a saját fővárosi listához is, meg amúgy is a Gergő mindig pólóban van, mert ezen túl egyébként az ellenfelük öt éves munkáját ők is elismerték. Az önmagáért a politizálásért való politizálást viszont a választók idővel meg szokták büntetni.
A „nekem van a legnagyobb esélyem megverni a Fidesz jelöljét” érveléstől akkor is a falnak mennék, ha nem valamelyik „megbízható” közvéleménykutató mérné, önmagában azért nem nagyon érdemes politizálni, hogy ne a másik győzzön, az érintett kerület visszavonuló polgármestere ráadásul ellenzékiek szavazatainak is köszönhetően regnált 18 éven keresztül, és máig azt gondolnánk, hogy „tök oké” amit csinált, ha a pólós politikus nem kezd el dolgozni.
Dolgozni, ez a lényeg, ebből tanulhatnak a káderhiányban szenvedő pártok, szóval kábé az összes. Ha a választás előtt öt perccel is még kérdés, hogy egy adott kerületben vagy településen ki legyen a jelöltünk, akkor MÁR késő, akkor elrontottunk valamit, akkor a helyi elnököt, az önkormányzati képviselőinket mind ki kell rúgni, mert öt év alatt fel kellene tűnnie néhány olyan arcnak, akik érdeklődnek a munkájuk iránt.
Könnyebb persze a Facebookon egy szélsőjobboldali rendezvény rendőrök általi felszámolásának örvendezni, mint korrupciós ügyeket feltárni, vagy szennyező anyagot keresni romos épületek között, emlékezzünk, Baranyi Krisztina anno például ezzel nyert előválasztást (majd választást is) szintén teljes ellenzéki ellenszélben.
A 12. kerületi előválasztás óriási és roppant meglepő tanulsága, hogy videók, lájkok, Facebook-hirdetések, meg egy hét kampányolás nem helyettesíti több év munkáját.
De még egy szép öltöny sem.
A jegyzet az április 16-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.