A diktátor bácsi
8/07/2019 10:34
| Szerző: Klubrádió
Az idősebbek egy része nosztalgiával gondol a Kádár-korszakra, a fiatalok között is sokan értékelik pozitívan.
Harminc éve halt meg Kádár János, 1989. július hatodikán, azon a napon, amikor Nagy Imrét rehabilitálta a bíróság. Az emberek egy része úgy emlékezett rá, mint egy véres kezű diktátorra, a másik része pedig úgy, mint Jani bácsira.
A Kádár-éra legjobb éveire gondoltak sokan a rendszerváltás után is, amikor összehasonlították a két korszakot. Hiszen az ő idejében volt munka, létbiztonság. Földes György történésztől azt kérdezte a Reggeli gyorsban Szénási Sándor, hogy vajon mennyire van még jelen a társadalomban Kádár, illetve a Kádár-rendszer.
A nosztalgia inkább az idősebbekre jellemző, de a fiatalok is pozitívan értékelik általában az ő korszakának utolsó éveit. Ebben az ifjabb korosztály igazságkeresési hajlama játszhat szerepet, illetve a gyanakvás a mostani emlékezetpolitikával szemben, amely restaurálni akarja a történelmet, és kitakarja belőle az 1945 utáni korszakot.
A diktátor és Jani bácsi közötti ellentmondás feloldása azért nem olyan bonyolult feladat. A kemény diktatúrától a puháig gyakorlatilag egy történelmi út vezet. 1953-tól változások sora ment végbe a világban, amelyeket Kádár igyekezett az ország javára fordítani.
1956-ban megtanulta volna, hogy a népet meg kell nyerni, másképpen fogalmazva: meg kell venni. A szovjetek értésére adták, hogy Magyarországon is az ő rendszerüket kell fenntartani, azt rá bízták, hogy ezt hogyan éri el. Mivel nagyon erős volt a társadalmi ellenállás, kemény diktatúrával teremtette meg a hatalmát. Később már konszolidálhatta a helyzetet, elviselhetőbbé tette, hitt abban, hogy a szocializmus élhető, és nem csak egy ideológia.
Az interjút a fenti „lejátszás” ikonra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Fortepan.
2019.07.08. 06:00
Műsorvezető: Szénási Sándor
