A haza ellőrincesedik - Dési János jegyzete
8/05/2023 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
"Csak tessék emlékezni rá, ha nem is lesz itt Hollywood, ha nem lesz összefogás, a haza ellőrincesedik, és néhány nyikhaj élősködik tovább."
A dolgozók érdekeit képviselő szervezet úgy döntött, hogy nekik több jár, ezért sztrájkba léptek. A sztrájk komoly dolog, legutóbb száz napig tartott, míg a munkaadók a legtöbb kérdésben engedtek. Nem ment könnyen, talán sztrájktörőkkel is próbálkoztak, meg egyik másik dolgozó visszacsábításával. De végül is a munkavállalók kitartottak, megvédték az érdekeiket, örök megvetés tárgya – a többiről nem is beszélve – aki megpróbált sztrájktörő lenni és meg is lett az eredménye.
Most persze ismét nem sikerült megegyezni, újra itt a sztrájk. Meglátjuk mi lesz belőle, de az már most kitűnik, hogy a résztvevők elkötelezettek, szolidárisak egymással, s technikailag is képesek lebonyolítani egy ilyen akciót.
Nyilván nem a magyar pedagógusokról van szó, akiknek a nyakába most akasztják a jármot ráadásul a homlokukon lesznek kénytelenek viselni egy nagy, nyomtatott betűs feliratot – a kisbetűset már megfelelő oktatás hiányában elég kevesen tudnák elolvasni – amely szerint egy szerencsétlen lúzer vagyok és kérem, hogy mindenki törölje belém a koszos bakancsát.
Ez felháborító és a jövőt felélő dolog – nyilván a szülőknek, de mindenkinek, aki ép elmével képes mérlegelni – ki kellene állnia a tanárok mellett. Nyilván. A szakszervezeti vezetők vagy a Tanítanék mozgalom képviselői és még páran próbálkoznak, szerveznek, akcióznak – kétezer ember, ha összejön? Ennek is örülünk persze, mert éppen ennyivel több mint a semmi.
És igazságtalan lenne a port elverni csak a tanárokon, mert a katonák, a nyugdíjpénztári tagok, az újságírók, a balett táncosok és a kőfaragók sem voltak képesek egységesen és úgy fellépni, hogy az eredményt érjen el.
Gyáva népnek nincs hazája – szokták mondani, amikor valaki nem meri kijátszani az amúgy használható lapját a ferbliben. Amúgy van haza, csak olyan, amilyen. Magadnak építed, rombolod.
Az Egyesült Államokban, a hollywoodi forgatókönyvírók léptek sztrájkba – pedig őket nem fenyegeti a hatósági áthelyezés réme, nem akarja senki lehallgatni az eszközeiket, nem ijesztgetik őket felmondási tilalommal, nem kell lehetetlen minőségbiztosítási szempontoknak megfelelni – sőt még szellemi csicskázásra sem kívánják kényszeríteni őket. Leginkább több pénzt szeretnének, a heti 7400 dolláros bér 25, de bizonyos esetekben 50 százalékos felemelését.
Valamint nagyobb részesedést, elsősorban a streaming bevételből. De akár a mesterséges intelligencia felhasználásának a szabályozását is.
Más ország, más műfaj, más problémák. Mesterséges intelligencia, amikor a krétával is gondok akadnak? Amikor az angolt a portás, a fizikát az iskolacsendőr tanítja mindjárt?
De nem is ez a lényeg, hanem az összefogás. Tudom, minden nagyon más, és nincs az az élénk fantáziájú hollywoodi forgatókönyvíró, aki el tudja képzelni egy vidéki Magyarországon a mindennapi megélhetéséért küzdő tanár életét, de mégis.
Létezik összefogás, csak éppen össze kell fogni. Ami nehéz, de anélkül marad a végletes kiszolgáltatottság.
Oravecz Imre Kaliforniai fürj című regényében akad egy tanulságos részlet. Mielőtt szövegkörnyezetéből kiragadnám, csak szólok, nem arra gondolok, hogy ezt kellene itt is. Hanem csak arra, ha nincs elszánás, összefogás, akkor nem megy.
Szóval a történetbéli Árvai család a szegény Magyarországról kivándorol az Egyesült Államokba. Nem egyszerű megkapaszkodniuk ott sem, főleg nyelvtudás és szakma nélkül. De aztán a családfőt egy szép napon felveszik talán a Ford gyárba szalag munkásnak. Rettentően megörül – egészen az első egészségügyi szünetig, amikor egy benga nagy ember a vécében irtózatosan el nem veri. A dolgozók éppen sztrájkolnak, akiket felvettek azok sztrájktörők. Árvai talán szólna, hogy ő – angolul nem is nagyon értve – erről még csak nem is értesült, de aztán a súlyos pofonok sűrűjében egy életre megjegyzi a szolidaritás jelentőségét.
Nem, ne tessék elverni a „sztrájktörő“ fizika, de még a torna vagy a hittan tanárt sem.
Csak tessék emlékezni rá, ha nem is lesz itt Hollywood, ha nem lesz összefogás, a haza ellőrincesedik, és néhány nyikhaj élősködik tovább.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2023. május 8-ai adásában hangzott el.