A Jóisten egy darabig velem volt – a "Viszkis" vallomása Iványi Gábor mellett

Nagy presztízsű hivatásnak is mondható Ambrus Attila jégkorongozói sportkarrierje, de azt már kevesebben tudják róla, hogy dolgozott előtte ampullagyárban, később volt sírásó, házmester, és feketén állatbőrökkel is kereskedett. Mindezt egy nehéz gyermekkor után. Erdélyben, a Hargita megyei Csíkszentléleken született, édesanyja másfél évesen elhagyta, apja verte, helyettük a nagyanyja nevelte 10 éves koráig, majd az ő halála után egyik apai nagynénje vette pártfogásba. Több lopási eset után 14 éves korától két évet javítóintézetben töltött. „Apám spártai módszer szerint nevelt. Minden kihágásért komoly verés járt. Alkoholproblémái voltak. Fiatalkori kleptomániában szenvedtem, ebben talán a szülői háttér hiánya is közrejátszott. A javítóintézetben gyakran loptam ételt, hogy ne haljak éhen. Nem tudtuk rendezni apámmal a viszonyunkat, a börtönéveim alatt halt meg.” 1988-ban egy vonat alá, a kerekek közé kapaszkodva szökött át a román határon Magyarországra. Ahogy Iványi Gábor ezt az élettörténetet hallgatta, meg is fogalmazta, szinte be volt kódolva, hogy ez a sors valahol megtörik. Műsorunkban a lelkész elmondta: nagyon megérintette Attila története.

1993-ban első rablását azért követte el Ambrus, mert bizonyítani akart akkori barátnője jómódú szülei előtt. Nem önfelmentésként, de az egykori „Viszkis” elmondta, hogy a rabolt pénzt visszaforgatta az államkasszába (pl. a kaszinóvilágba) és bőven ruháztatta későbbi barátnőit, segítette a környezetében élőket. A Világtalálkozóban mondja el először, hogy minden nagyobb rablása előtt betért a csíksomlyói kegytemplomba, s azt is elmondja, miről szólt az imája.

A börtönben aztán leérettségizett, kerámiakészítéssel foglalkozott (azóta is ebből él), angolul tanult, és haditudósítónak készült. A Dunaújvárosi Egyetemen kommunikációból, 2009-ben le is diplomázott. Beszélt börtönkörülményeiről, ahogy az eredetileg Magda Marinkónak épített cellában hermetikusan el volt zárva a külvilágtól és csövön kapta a levegőt. Szinte ölni tudott volna egy jó könyvért. Mint ahogy az öngyilkosság is megfordult a fejében többször is.  A börtön óta kétszer járt bankban ügyet intézni, mindkétszer lefagyott a rendszer. „Rossz az aurám” – jegyezte meg.

„Anyám közben fényt kapott” – mondja beszélgetésünkben Ambrus Attila. ”Elterelte őt egy szekta. Amikor a börtönben meglátogatott, még akkor is próbált a vallási meggyőződése felé terelni. Nem sikerült, mert semmilyen vallásból nem kérek.”  Ambrus megkérte az anyját, hogy jöjjön el az esküvőjére, de ő erre nem volt hajlandó. Azóta sem bocsátott meg neki ezért. Négy éve nem is beszélt vele, de Attila már nem is fogja őt közel engedni a most egy éves unokájához. Eljöhet még a bocsánat? – tehetnénk fel ezt a kérdést, különösen Iványi Gábor társaságában.

Iványi Gábor is közel állt a börtönbüntetéshez. Még a hetvenes években felfüggesztett börtönbüntetést is kértek rá. „Bátyámat és engem kicsaptak a középiskolából izgatás címén. A metodista egyház akkori vezetője konkurenciát látott a családunkban is, és kapóra jött neki, hogy a pártállamnak is csípjük a szemét. Páriákká váltunk! Elkezdődött a tisztogatás. Eljárás indult ellenünk 1974 elején. Ennek következtében kizártak az egyházból, és szabályosan az utcára raktak bennünket. Feleségem akkor 24 éves volt, már volt három gyerekünk. Ott álltunk bőröndökkel az utcán. Aztán jött a hír, hogy lakatot tettek a templomunkra, azonnal felültem a motoromra, leroppantottam a lakatot. Négy évig az utcán prédikáltam. Amikor 1977-ben végképp ellehetetlenült a helyzetünk, és mennünk kellett, megfogadtam, hogy addig nem borotválkozom, amíg vissza nem kapjuk az imahelyet. A gyülekezeti termet eladták, még a rendszerváltás előtt le is dózerolták. Lakóház épült a helyén. Ekkor látványosan bedobtam a borotvámat a Dunába. Azóta van meg a szakáll."

Hosszú évek munkájával templomot épített Békásmegyeren. Létrehozta Magyarország legnagyobb karitatív szervezetét, kórházakat és iskolákat működtet (például a kőbányai MÁV-telepen szinte kizárólag roma fiatalokkal), régóta vezeti a Dankó utcai menedékközpontot és „Fűtött utcát”. Az általa vezetett Oltalom Karitatív Egyesület naponta körülbelül ezer hajléktalannak ad valamilyen segítséget.

Iványi Gábornak hat gyermeke és nyolc unokája van. Lelkészi fizetését a kilencvenes évek óta szétosztja a rászorulók között. "Néhány könyvön kívül nincs személyes vagyonom."

Beszélgetésünket nemcsak hallgathatják, de közvetlenül utána meg is nézhetik a Klubrádió YouTube csatornáján. Feliratkozott már rá?