A klímára is hat a Brexit
12/02/2020 07:22
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
Az persze, hogy a britek EU-tagként vagy nem EU-tagként szennyezik kevésbé a légkört, a természet védelmének a szempontjából tekintve teljességgel közömbös.
Sok mindent gondolunk, talán még többet beszélünk a Brexitről, az Egyesült Királyság minapi távozásáról az Európai Unióból. Arról azonban eddig kevés szó esett, amiről most a Neue Zürcher Zeitung című svájci lap ír, nevezetesen, hogy a Brexit veszélyezteti az EU klímacélkitűzéseinek a teljesítését. A svájci lap megjegyzi: ez egyébként nem is feltétlenül jelent rossz dolgot a természet számára. Arról van ugyanis szó, hogy az unió egyik mintadiákját veszítette el az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén. A britek kiválásával igen nehéz lesz elérni azt a célt, hogy 2050-re az EU-országok már ne bocsássanak ki üvegházhatást kiváltó, vagyis a légkör felmelegedését okozó anyagokat. A jelenleg érvényes köztes, 2030-ra szóló célkitűzés a 40 százalékos kibocsátáscsökkentés a viszonyítási dátumhoz, 1990-hez képest. Jelenleg az Egyesült Királyságban az egy főre jutó kibocsátás ugyan nem sokkal alacsonyabb, mint az EU-átlag, de alig akad olyan uniós tagország, amely 1990-nel összevetve nagyobb arányban csökkentette ezt a kibocsátást. Harminc évvel ezelőtt még sokkal több ipari üzem volt Nagy-Britannia területén, és azok kétharmadrészt szénerőművekben előállított áramot használtak fel. Ma az energia zömmel földgázból, atomerőműből, illetve szélerőműparkokból származik. Az Egyesült Királyság azon kevés számú országok egyike, amely már 2017-re teljesítette az 1990-ez képest számított 40 százalékos csökkentést, konkrétan 40,8 százalékkal. A svájci lap által közölt táblázat tanúsága szerint nála nagyobb százalékos arányban csak Románia, Szlovákia, valamint a három balti állam csökkentette a kibocsátást. Magyarország 2017-ben 31,9 százaléknál tartott, az EU-átlag pedig 23,5 százalék volt. Az unió szemszögéből nézve úgy fest a helyzet, hogy most, a britek távozása után a bennmaradó országoknak két százalékponttal jobb teljesítményt kell nyújtaniuk ugyanannak az uniós összteljesítménynek a felmutatásához.
Hová mennek a brit ipari vállalatok?
Az persze, hogy a britek EU-tagként vagy nem EU-tagként szennyezik kevésbé a légkört a saját államuk területén, a természet védelmének a szempontjából tekintve teljességgel közömbös. Arra ki sem tér a zürichi lap, hogy a brit ipari vállalatok hova települtek át, és ott mekkora a kibocsátásuk. Politikai szempontból azonban így is van jelentősége a brit adatoknak, mert az Európai Unió az ambíciózus vállalásokkal mintegy élenjáró térségként példát kíván mutatni az egész világnak. A Neue Zürcher Zeitung által megszólaltatott szakértő – Oliver Geden, egy berlini tudományos kutatócsoport vezetője – szerint a 40 százalékos csökkentési mutatónak sokkal magasabb a szimbolikus értéke, mint annak a prózai ténynek, hogy egyébiránt a britek nem nyújtanak túlzottan kiemelkedő teljesítményt sem az energiahatékonyság, sem a megújuló energiaforrások kiaknázása terén – csak a széndioxid-kibocsátás csökkentésében.
Hogyan tovább Merkel után?
És most nézzük a londoni Financial Timest, amely Német interregnum címmel közöl cikket arról, hogy Brüsszelben most kezdik csak megemészteni, milyen következményekkel jár az unióra nézve a német CDU-n, a Kereszténydemokrata Unión belüli hatalmi harc. Ez voltaképpen nem is annyira a Financial Times saját cikke, hanem sajtóvélemények csokorba gyűjtése és összegzése azzal kapcsolatban, hogy mi várható Annegret Kramp-Karrenbauer hétfői bejelentése nyomán. A politikusnő, aki Angela Merkel kiválasztottjaként a folyamatosságot lett volna hivatott képviselni, és ennek jegyében – mintegy első lépcsőben - átvette a CDU-elnökséget a kancellári posztot megtartó Merkeltől, valamint beült az európai bizottsági elnökké kinevezett Ursula von der Leyen hivatali utódjaként a német védelmi miniszteri székbe, most közölte, hogy nem fog indulni pártja színeiben a kancellári tisztségért. Az előkészített utódlásnak, Merkel méltó körülmények közötti távozásának a mesterterve tehát megbukott. A Financial Times emlékeztet arra, hogy Merkel bírálói korábban gyakran gúnyolódtak azon, mekkora hatalmas jelentőséget tulajdonít beszédeiben a kancellár a stabilitásnak. Most – így a londoni lap – kezdik érzékelni, hogy a stabilitás bizony nem is olyan rossz dolog. A meglehetősen hosszú neve helyett csak AKK-ként emlegetett utódjelölt visszalépése utódlási harcot váltott ki. Hogy ki legyen majd a keresztény uniópártok kancellárjelöltje, e vonatkozásban négy személyiség várható csatájáról beszélnek. Az egyik Jens Spahn, akit a Bloomberg hírügynökség egyelőre nehezen kiismerhető szándékú, sötét lovagként jellemez, a másik Friedrich Merz, aki érzékelhetően jobbra áll a Merkel-vonaltól, és akit AKK-nak sikerült legyőznie a pártelnökségért vívott csatában. A harmadik a bajor CSU erős embere, Markus Söder. A negyedik pedig Armin Laschet volt európai parlamenti képviselő, aki a négy közül a legcentristább beállítottságú, így az ő személye biztosítaná leginkább a folyamatosságot Merkel kancellár után. A Financial Times ismerteti Guntram Wolffnak, a Bruegel intézet elemzőjének a véleményét, miszerint az elkövetkező egy évben, amíg a CDU-n belül dúl majd a vita a követendő irányvonalról, addig semmilyen jelentősebb európai uniós kezdeményezés ügyében nem lehet majd döntést hozni, az európai fővárosoknak hozzá kell szokniuk a német hatalmi vákuumhoz.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Flickr.com.
2020.02.12. 06:00
Szerző: Kárpáti János
