"A legnagyobb csoport, akiket ellenséggé lehet kikiáltani, a nők" – A Szabadság körei
17/10/2024 11:28
| Szerző: Klubrádió/Lőrincz Csaba
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A Szabadság köreinek új rendezvényén Perintfalvi Rita teológus közgondolkodó és vendégei, Antoni Rita, a Nőkért Egyesület elnöke, Parászka Boróka erdélyi magyar újságíró, a HVG munkatársa és Renner Erika, tapasztalati szakértő beszélgettek arról, hogyan változott a nők helyzete az elmúlt 14 évben. Abban egyetértenek, hogy sokat romlott, ahogy a feminizmus fogadtatása is. A szolidaritás, egyelőre nyomokban, de megjelent.
Nőügyekkel nem foglalkozom címmel folytatódott a Szabadság körei rendezvénysorozata. Perintfalvi Rita teológus, közgondolkodó vendégei, Antoni Rita, független újságíró, genderszakértő, a Nőkért Egyesület elnöke, Parászka Boróka erdélyi magyar újságíró, a HVG munkatársa és Renner Erika, tapasztalati szakértő voltak. A beszélgetés moderátora egykori kollégánk, Lampé Ágnes volt. Arról fejtették ki véleményüket, hogyan változott a nők helyzete az elmúlt 14 évben.
A dominósor rossz végén
Parászka Boróka, olyan környezetben kezdte tanulmányait, pályafutását – más neves előadók mellett Heller Ágnes előadásait hallgatva –, hogy számára természetes volt, hogy a nők részt vesznek a mindennapi közéletben, a politikában, filozófiával, eszmetörténettel foglalkoznak. A nőkkel szembeni magatartásra újságírói munkája elején Erdogan Törökországában találkozott, amikor újságírónőket félemlítettek meg. Egyre több helyen találkozott ezzel, és rájött, hogy ennek a dominósornak ő is ott áll a végén.
„Minden feudális rendszert a megosztottság és alávetettség jellemez. A magyar társadalomban mindig van egy szempont, ami szerint megosztják a társadalmat: vidékiek és városiak, határon túliak és határon inneniek. A legnagyobb csoport, akit meg lehet különböztetni, és idegenként, ellenségként lehet kezelni, az a nők csoportja. Az egész NER-t a barát-ellenség politikaelméletre építették fel, és az a legnagyobb szerencsénk, hogy mi lehetünk a legnagyobb ellenségcsoport a NER-en belül. Ráadásul úgy adják el, hogy a Fidesz magát családbarát kormányként azonosítja, tehát úgy kell az ellenséget kezelni, mintha a női princípiumot és a családokat védenénk” – foglalta össze Parászka a feminizmus útjába gördült legnagyobb akadályt. Ismereti körében a legnagyobb feministák azok a magasan képzett férfiak, akik felismerték, hogy „a feminizmus nem női belügy”. Ha fel akarják oldani ezt a problematikus viszonyrendszert, az egyenjogúsítás és pozitív diszkrimináció nélkül nem fog menni.
Jelenleg regressziót lát, a világ fasizálódik, és a magyar társadalom „mintaország” ehhez. Az ellenállás új módszerét kell kidolgozni. Pozitívumot női szolidaritás (sisterhood) erősödésében lát.
"Volt idő amikor menő volt a gender studies"
Antoni Rita gyerekkorától kezdve nagyon szeretett olvasni, azonban rögtön feltűnt számára, hogy nem igazán találkozott kiemelkedő női szerzőkkel a tankönyvekben és azóta sem változott a női szerzők aránya, az egyetemen találkozott a feminista irodalomkutatással. Ezt követően ezen a vonalon kutatott, publikált, nem tervezett aktív politikai tevékenységet. 2012-ben Varga István kormánypárti képviselő akkor nagy vihart keltő kijelentése („Ha mindenki a két-három vagy négy gyermekét megszüli, és eleget ad a hazának, és mindenki boldog lesz, ezt követően mindenki megvalósíthatja saját magát”) változtatott ezen.
A feminizmussal kapcsolatban annak leromló fogadtatását, a gender fogalmának szándékos és kártékony eltorzítását látja jelenleg. A sztereotípiák eloszlatása 2009-re valamelyest eredményt hozott, mára ez visszaesett. A legtöbb, amit szerinte tehetnek a nők, hogy tanulnak, eszközöket halmoznak fel, amelyeket egy jobb politikai környezetben hasznosíthatnak.
"Az én ügyemmel foglalkoztak, csak nem úgy, ahogy azt gondoljuk"
Renner Erikát 2013. március 12-én támadta meg volt barátja egy orvos, nem sokkal azután, hogy a nő szakított vele. Megkötözte, elkábította és lúgot öntött rá. „Az én ügyemmel foglalkoztak, csak nem úgy, ahogy azt gondoljuk.” Ügyének keserű tapasztalata az, hogy az igazság felderítését akadályozta a politika és az egyház is. Egyetlen pozitívumként azt emelte ki, hogy az ügy idején úgy érezte, az áldozatok láthatatlanok, a bűncselekményeknek egy lényeges személye van, az elkövető. Tuzson Bence igazságügyi miniszter új szabályzatot hozott létre, amely lényege, hogy feltételes szabadon bocsátás esetén meghallgatják az áldozatot.
A teljes tudatlanságot emelte ki a feminizmus legnagyobb problémájaként. Rennernek nagyon megalázó és kellemetlen beszélgetéseken kellett magyaráznia, miért van szüksége olyan, a nemiszervét helyreállító beavatkozásra, amelyet szépészetinek neveztek, mintha a beavatkozás csak arra szolgálna, hogy az a férfiaknak vonzó legyen. Olyan, egyébként tanult emberekkel kellett beszélnie a menstruációról, akik nem tudták, hogy ennek miért kell megtörténnie egy nő esetében.
Renner személyes élményei alapján azt látja, hogy bár most a mélyben szunnyad, elsorvadt, de megvan az emberekben a szolidaritás, bármennyire is igyekszik ezt az autokrata rendszer elnyomni.
"Jó-jó doktorálj, de semmiképpen ne Magyarországon!"
Perintfalvi Rita egész fiatalkorában megszokta, hogy egyenlő félként kezelik, majd mikor a teológiára jelentkezett és eljutott addig, hogy doktoráljon, akkor szembesítette tanára, Somfai Béla azzal, hogy itthon hagyják ugyan, hogy végigmenjen a képzésen, és felveszik az utána járó pénzt, de doktorátust szerezni nem hagyják majd, mert nő. Helyette Somfai segített neki külföldön megfelelő képzést találni. Könyve (Amire nincs bocsánat – Szexuális ragadozók az egyházban) megírása és megjelenése volt az egyik nagy fordulat, ami oda vezetett, hogy közélettel kezdett foglalkozni. „Az egyházon belül nem lesz változás, amíg nem változik meg a politikai közeg” – mondta, hozzátéve, hogy részben ennek eredménye a Szabadság körei létrejötte is.
Az önazonos nő, aki ráadásul hallatja a hangját, megkérdőjelezi az adott hatalom erejét, hatalmat akar magának, azoknak, akik mellett kiáll, a nőknek, az áldozatoknak, és magának azért, hogy belőle se lehessen áldozat. Az egyházak stabilizálják az egyenlőtlen rendszert. Amikor a templomban, ahová Renner támadója járt, imaláncot szerveztek a hívek, Perintfalvi online indított imaláncot Renner mellett, mert ezzel akarta kifejezni, hogy nem minden keresztény ember gondolkodik így. „Rettenetes dolog, amikor egy elkövetőért állnak ki keresztény hívek” – összegzett Perintfalvi.
A jelenkori, rendszerszintű problémákat közösségi és egyéni perspektívából közelíti meg. „A legszebb idő az egyház történelmében a 300 év volt, amikor a kereszténységet üldözték, mert akkor tényleg hiteles volt, és azt gondolom, hogy a jelenlévők többsége úgy érzi, hogy valamilyen módon megéli ezt az üldöztetést, lehetőségeket vesznek el, ellehetetlenítenek, de pont ez által, ami köztünk születik, az tiszta. Nincs korrumpálva, bemocskolva, emberi, és ez nagyon mélyre tud menni. Ezért csináljuk ezt a kört is.” Személy szerint pedig a lehetetlen megvalósítása hajtja, amit izgalmas kihívásként él meg.
