A nagy kínai kapcsolat
3/05/2019 13:51
| Szerző: Bolgár György/Klubrádió
Hatalmas bizniszek a láthatáron, óriási diplomáciai sikerek, diadalmas győzelmi jelentések, és persze az a fránya EU, ENSZ, no meg a migránsok. Menü az Orbán-féle boszorkánykonyháról.
Az a szerencsénk, hogy Orbán Viktor ismét nagyon aktív volt az elmúlt héten: Kínában tárgyalt, aztán Varsóban is járt, közben meg egy olasz újságnak nyilatkozott, úgyhogy van honnan és kitől megtudnunk, hol kell keresnünk az igazságot. Hát nem egészen ott. A miniszterelnök mindenesetre ügyelt arra, hogy hűséges híveit személyesen, a Facebook oldalára feltöltött videón keresztül tájékoztassa, ekképpen:
Mit mondjak, hogy finom legyek és úrias? Ez enyhén szólva túlzás. Durvábban szólva nevetséges. Először is a hatalmas távolságok miatt nemhogy nem tűnt lehetetlennek összekötni Ázsiát és Európát, de bizony ténylegesen össze is van kötve. Máskülönben hogyan volna lehetséges, hogy Kína tavaly 395 milliárd eurónyi árut szállítson ide, az Európai Unióba, és innét 210 milliárd euró értékben importáljon? Gondolatátvitellel? Vagy esetleg vízen, levegőben és vasúton, ugye? És vajon hogy jut el Magyarországra az a millióféle, Kínából interneten megrendelt akármi, amit nem is a nagy cégek, hanem külön-külön a magyar fogyasztók vásárolnak maguknak, mert olcsóbb, mintha itt bemennének az üzletbe, és megvennék? Na, hogy? Igen, hajón és vasúton, vagy ha valaki sürgősen akarja megkapni a kiválasztott tárgyat, repülővel. Gondoltuk eddig mi. Orbán Viktor azonban most fölfedezte a spanyol-, akarom mondani a kínai viaszt, és személyesen intézte el mindannyiunknak, hogy a nagy kínai testvér baráti ölelésének hála a jövőben földön, vízen és levegőben is össze legyünk kötve egymással. Hacsak úgy nem! Hogy ehhez kínai kölcsönből föl kell-e újítani a Belgrád-Budapest vasútvonalat, az a szakértők szerint több mint kétséges. De hogy ez a vasút is létezik már régóta, az garantált. Tessék megnézni.
Ha valaki azt hinné, hogy az Egy övezet, egy út elnevezésű pekingi nemzetközi csúcs jelentőségét a magyar miniszterelnök ennyivel elintézte, az persze téved. Sajtófőnöke például tudatta a nyilvánossággal, hogy Orbán négy tanulságot is megfogalmazott a tanácskozáson. Bizony, nem kevesebb, mint négyet. Nem untatom önöket feleslegesen mind a néggyel, maradjunk csak az utolsónál:
Hogy micsoda? Mire gondolhatott a miniszterelnök, nekem ugyanis, akárhogy töröm a fejem, nem jut eszembe olyan történelmi korszak a lassan harminc éve tartó jelenlegin kívül, amikor Kína és a Nyugat együttműködött, és nálunk – legalábbis bizonyos években – gazdasági virágzás volt, valamint szabadon éltünk.
De mit szól ehhez Inotai András közgazdászprofesszor?
Orbán Viktor Pekingből hazaérkezve fogadta a La Stampa című olasz lap tudósítóját, és interjút adott neki Matteo Salvini olasz belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes budapesti látogatása előtt. Ebből kiderül, hogy Orbán e pillanatban a Néppárt és az európai szélsőjobboldali pártok frigyét szeretné összehozni, mégpedig úgy, hogy saját pártszövetségét, a Néppártot folyamatosan bírálja, míg a szélsőséges nacionalistákat fáradságot nem kímélve dicsőíti. De ez a dolog politikai része, ebben a műsorban pedig az állítások igazságtartalmával foglalkozunk. És bizony ebben az interjúban is akadt egy-két furcsaság. Például a következő, amely a magyar gazdaság kétségtelen sikereiről szól:
Aha. Hát akkor nézzük a számokat: 2010-ben a foglalkoztatottak létszáma 3 millió 781 ezer volt, most pedig 4 millió 497 ezer. Szép növekedés, valóban. De egyrészt nem 800 ezer, hanem csak 7, másrészt még annyi sem, mert a közmunkások munkahelye sehol a világon nem számít teljes értékűnek. Mellesleg nálunk sem, különben nem keresnének kevesebbet, mint a minimálbér. Úgyhogy ennyit a melldöngetésről. Hogy aztán annak idején, 2010-ben, a világgazdasági válság miatt miért kellett több mint félmillió embernek segélyt adni? Hát azért, mert nem lehetett munkához jutni. De – teszem hozzá – segélyekre akkor is szükség van, ha teljes a foglalkoztatottság, ugyanis nem minden ember képes elhelyezkedni a munkaerőpiacon. És a rászorultaknak egy európai kormány igenis ad segélyt. Pardon, egy európai miniszterelnök, aki ugyebár egyes szám első személyben osztogatja a segélyeket is.
Jó, tudom, hogy abszolút hiába beszélek, de amíg szabad, mégis megteszem. Igen, hiába, mert például Szijjártó Péter külügyminiszter minden héten, sőt minden áldott nap mondja a magáét. Ezúttal egy ír jogásznőnek írt levelet, aki az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó megbízottja, és aki a napokban kifogásolta, hogy egy magyar bíróság terroristaként ítélte el azt a szíriai férfit, aki 2015-ben Röszkénél köveket dobált a rendőrökre.
A visegrádi négyek és Törökország külügyminiszterének találkozója után pedig Szijjártó még tovább ment:
Hát először is: az ENSZ nem állt a terroristák pártjára. Másodszor: az ENSZ megbízott sem védi a terroristákat, csupán azt találta aggasztónak, hogy Magyarországon terrorizmus vádjával ítéltek el egy embert, aki ugyan valóban erőszakosan lépett fel a rendőrökkel szemben, ezt viszont nem terrorcselekményként szokták minősíteni jogállamokban. És harmadszor: most akkor tessék mondani külügyminiszter úr, hány millió migráns áll a startvonalnál rajtra készen? 35 millió? De hát három héttel ezelőtt még több mint 40 milliót tetszett mondani! Hova lett közben 5 millió? És 2017-ben, alig másfél éve még arról tetszettek beszélni a miniszterelnökig bezárólag, hogy 2020-ig 60 millió migráns kelhet útra Afrikából. 25 millióan ezek szerint mégse jönnek? Vagy elromlott az önök számológépe? Akkor inkább megmondom, mennyien jöttek Európába idén, négy hónap alatt. 19 ezer 196-an. Szemben a múlt évi 30 ezerrel. Jobb félni, mint megijedni, tudom. De ennyire?
Bolgár György műsorát a fenti "lejátszás ikonra kattintva hallgathatja meg. Címlapkép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs.
