A propaganda ereje - Hardy Mihály jegyzete
22/09/2022 18:03
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
"Néha úgy tűnik, hogy maga Vlagyimir Putyin is elhiszi már a sok zagyvaságot, amiket a nyilvánosság előtt összehord. Aki az orosz vezetésen belül akárcsak pisszenni mer, hogy ez talán nincs így egészen jól, az egy-kettőre kiesik vérvétel közben a nyolcadik emeleti kórházi ablakon, rejtélyes módon felakasztja saját magát és a családját vagy átszédül a jachtja korlátján a háborgó tengerbe és végleg elmerül. Az egy olyan rendszer. Mégis, a propaganda korlátait jelzi, hogy hirtelen a katonakorú orosz férfiak fejvesztett menekülésbe kezdtek, pillanatok alatt elfogytak a repülőjegyek azokba az országokba, ahol még egyáltalán befogadják őket."
Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában a… propagandáról? Pontosabban a propaganda erejéről, ami – különösen, ha negatív töltetű, ha gyűlölködésre uszít – egészen rémületes módon, szinte anyagi valósággá válhat. Olyan szilárdságúvá, hogy ha rálépek, megtart, majdnem járni lehet rajta. A magam részéről inkább elkerülöm, már ha lehet.
Nyilván többé-kevésbé sejtik, hogy miről beszélek. Egészen pontosan tegnap délelőtt óta jár az eszemben a propaganda elképesztő ereje, amióta meghallgattam az orosz elnök háborús, uszító beszédét. Az persze nem titok, hogy az oroszok jó része el is hiszi, ami az erősen cenzúrázott és központosított sajtóból árad feléje. Hiszen nincs másik hírforrás. A Kreml által irányított propagandagépezet szinte légmentesen zár, az ottani emberek közel 80 százaléka elhiszi, amit hall és olvas. Hogy Ukrajnában nácik vannak hatalmon (a vállaltan zsidó származású elnökkel az élen…), hogy tulajdonképpen az ukránok robbantották ki a háborút, Oroszország csak megelőző csapást mért rájuk, hogy az idézőjelben „felszabadított” oroszok lakta területeken élők már alig várják, hogy csatlakozhassanak a Nagy Oroszország Anyácska kebelére, hogy Harkiv ukrán megye katonai kiürítése tervszerű orosz hadművelet volt és nem fejvesztett menekülés és így tovább.
Néha úgy tűnik, hogy maga Vlagyimir Putyin is elhiszi már a sok zagyvaságot, amiket a nyilvánosság előtt összehord. Aki az orosz vezetésen belül akárcsak pisszenni mer, hogy ez talán nincs így egészen jól, az egy-kettőre kiesik vérvétel közben a nyolcadik emeleti kórházi ablakon, rejtélyes módon felakasztja saját magát és a családját vagy átszédül a jachtja korlátján a háborgó tengerbe és végleg elmerül. Az egy olyan rendszer. Mégis, a propaganda korlátait jelzi, hogy hirtelen a katonakorú orosz férfiak fejvesztett menekülésbe kezdtek, pillanatok alatt elfogytak a repülőjegyek azokba az országokba, ahol még egyáltalán befogadják őket. Az oroszok sem hülyék. Akárcsak régen, a konyhában a felhangosított rádió mellett (hogy a lehallgatók ne értsék, miről folyik a szó) azért terjednek a hírek, a suttogó propaganda. Hogy valójában csak ágyútölteléknek kellenek az életerős orosz férfiak, mert a februári első eresztés elfogyott. Elesett, nyomorékká vált, fogságba került, dezertált, leszerelt, hazaszökött és így tovább. Ilyen az, amikor a való világban tapasztaltak élesen szembe kerülnek a propaganda által sugallt, hamis képpel. Menekül, aki tud.
A propagandának a harmincas évek náci Németországában is iszonyatos ereje volt, milliók hittek benne. A ráébredés csak akkor jött el, amikor már hatmillió zsidót kiraboltak és elégettek, lángba borult egész Európa, de Hamburg és Drezda is porrá égett a bombázásban. Az életerős német fiúk az orosz sztyeppék fagyott földjében nyugodtak a fakeresztek alatt és a berlini Reichstagra már kitűzték a sarló-kalapácsos zászlót.
Mondom, a történelem arra tanít, hogy a propagandának gyilkos ereje van és hatalmas ára is. Auschwitz-Birkenau, a Gulág, Srebrenica, Bucsa – egyetlen sor. Mikor tanulunk belőle már végre?!
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2022. szeptember 22-ei adásában hangzott el.
