A tanár már nem gondolkodni tanít, hanem egy hivatalnok

"A tankönyvpiac szabadságát már régen felszámolta a kormány, az egyentankönyv uralkodik. Ennek a folyamatnak csak egy újabb lépése az, hogy ez a törvénymódosítás-tervezet azt mondja, hogy csak a tankönyvjegyzékben szereplő tankönyveket és tansegédleteket szabad használni a tudás, az ismeretek közvetítése során" - mondta Arató László.

Az újdonság ebben az, hogy eddig is alapvetően a központi tankönyveknek volt nagy tere, hiszen az iskolák ingyenesen, illetve a diákok csak a tankönyvjegyzékben szereplő könyveket használták. De eddig az a lehetőség legalább megvolt, hogyha az iskola könyvtárban ott voltak más, korszerűbb eszközök, amiket fokozatosan kivontak a forgalomból, azokat azért lehetett használni, nem volt külön megtiltva az egyéb taneszközök használata. Most azonban itt már az órát is szabályozzák.

"A módszertani szabadság teljes felszámolása következik. A NAT (Nemzeti alaptanterv), a kerettanterv és az érettségi követelményrendszer ismeretközpontúvá és szabadságot felszámolóvá tevő tendenciájának, ez csak egy újabb megjelenítési formája" - összegezte Arató. "Nagyon erős túlszabályozottságról van szó, és a túl nagy mennyiségről". A diák műértelmező tevékenységét, az órai beszélgetést szinte ki lehet iktatni ezzel, és nagyon erősen érvényesül az a tendencia, hogy a tanár nem pedagógus már, nem magyartanár, nem gondolkodni tanít, hanem valamifajta hivatalnok, ami központi szabályozók szerint működik és közvetít. Illetve, és ez a legszomorúbb, nem közvetít."

Ennyi anyag mellett semmi tere nem maradt a korszerű irodalmi és kommunikációs nevelésnek, a gondolkodni és beszélni tanításnak, az aktív tanulásnak, a kompetenciafejlesztésnek, differenciálásnak, olvasóvá nevelésnek. 

Magyar tantárgyból már csak a túl nagy mennyiségű előírt szerző és előírt mű miatt a szöveggyűjteményekben éppen a legnagyobb költőknek a műveiből is kevesebb van. "József Attilából, Ady Endréből, Radnótiból innentől kezdve csak azt és kizárólag csak azt szabad tanítani, ami a tankönyvben szerepel" - hangsúlyozta. Van egy kimutatás, amely azt mutatja, hogy József Attilának, Vörösmartynak, Kosztolányinak a műveiből kevesebb lett a korábbinál a szöveggyűjteményben. Mint ironizálva mondta: A műveltséget azt úgy próbálják őrizni, hogy a szöveggyűjteményben a nagy szerzőktől kevesebb mű van. "Ha szó szerint vesszük ezt a szöveget, hogy a tankönyvjegyzékben előírt segédletek használhatók csak a tanórán, hát akkor megbénul a magyar tanítás."

A tanárok nem vehetik figyelembe a diákok érdeklődését, szociokulturális hátterét. "A tanszabadság az nem önmagáért való dolog, és az, hogy a művek közül a tanár bizonyos mértékben válogatni tudjon, hanem ez a tanulócsoportokhoz és a tanulók különbözőségéhez való alkalmazkodás feltétele" - emelte ki.

A Nemzeti Alaptantervről szóló tanfolyamokra is kitért, amelyek szentként kezelik a Nemzeti Alaptantervet. "Egy önkényesen kiválasztott és személyhez köthető, egyébként szerintem cezaromániás és egyeduralkodó személyhez köthető kánon kerül a NAT kötelező tanfolyamába, mint kötelező, és a tanfolyamon számon kért olvasmány" - mondta ezzel Takaró Mihályra utalva, akinek a tanterv megformálásában világosan érzékelhető a szemlélete.  

A tankönyvekkel kapcsolatos törvényjavaslat és a kötelező NAT a bilincseket még szorosabbá teszi szerinte és vállalhatatlanná. "Az ötvenes évek óta nem volt ilyenfajta átideologizált kötelező továbbképzés" - összegezte a helyzetet. Szerinte az új NAT a tanítást abba az ideológiai-politikai szolgálólányi szerepbe kívánja visszahelyezni, amitől az 1978-as tanterv, illetve az ennek nyomán létrejött reformtankönyvek egyszer már megszabadították.