Adrenalin és nyári szünet – Dési János jegyzete

Emmi néni a 2/b-ből feszesre húzta a derékszíját, felcsatolta szolgálati gumibotját és a zubbonyát ügyesen betűrte az antantszíj alá. Emmi néni nagyon büszkén feszített, mert nemrégiben léptették elő őrsi mókamesterből és helyettes osztályfőnökből főtörzsőrmesterré, ami egészen más tekintélyt kölcsönöz neki a szülők előtt, mintha egyszerű tizedes maradt volna, mint az Anci néni, pedig az még a vallástanárral is lefeküdt, aki ráadásul hadnagy. De ez sem segített rajta. És Emmi nénit megelégedéssel töltötte el, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét már délután négyig.

Miközben kis riadó autóján, persze kék fénnyel és szirénával, ahogy az dukál egy tanító néninek, húzott befelé az iskolába, arra gondolt, hogy vajon mikor jut el idáig Ausztriában egy tanító. Valószínűleg évtizedek múlva sem jár itt az oktatás színvonala a sógoréknál – morfondírozott elégedetten, barettsapkáját kicsit hátrébb tolva előírásos kontyán.

Az iskolában, mielőtt felment volna a másodikosokhoz, még beugrott a kantinba és gyorsan kért egy fröccsöt. Egy adrenalinfröccsöt. Ezt még a tűzoltóknál szokta meg, ahol egy időben szívócsőcsonk felelős volt, de aztán kiemelték és a nyári szünetekben kapacsosként dolgozott. Ugyan a nyár szabad lett volna, már ha túljutott a táborokon, tankönyvbeszerzéseken, továbbképzéseken, kirándulásokon, szakmai továbbképzéseken, szülői találkozókon, portfólió íráson, teremfestésen, kitakarításon, padok ki- és behordásán, a tanterem feldíszítésén, az elsősöknek készülő kis rajzocskák összeállításán, a füzetek előírásán vagy éppen a szülőknek szóló tájékoztató leveleken, hogy most csak a legalapvetőbbeket említsük. És Emmi néni nem bírta a tétlenséget, tehát beállt a tűzoltók közé, akik egy része viszont cserében vállalata, hogy az egyik osztályban fél évig ők tanítják a nyomtatott nagybetűket – később ebből az osztályból került ki egy kamarai elnök, de nem lett baj a dologból, mert miért kellene mindenkinek ismernie a nyomtatott nagybetűket. Sok más szép is akad az életben, mint a nyomtatott nagybetűk.

Emmi néni idáig jutott a történetmesélésben, amikor feltűnés nélkül bedobott konty alá még egy fröccsöt, adrenalinfröccsöt. Aztán gyorsan rápillantott arany Rolex órájára, amelyen a mutatók lassan közeledtek a gyémánttal kivert nyolcashoz. Emmi néni hétköznap mindig ezt az órát hordta, és inkább csak a vasárnapi kötelező iskolai misére vette fel a Breguetet, ami arra emlékeztette, amikor még jegyben járt egy gázszerelővel, de nem tűnt jó partinak a fickó, ügyetlen is volt, habókos is, és a matematikához sem értett annyira, ahogy Emmi néni a 2/b-ben megszokta. Így hát hozzáment a 4/c biológiatanárához, Tóni bácsihoz, aki ekkor már altüzér bv. századparancsnoki beosztást szerzett az iskolában, és nádpálcája is volt, ami igen férfias jelenséggé tette. A frigy bejött, és ma a BM-es tanárházaspár elegáns gellérthegyi villában lakik; csak az fáj nekik, hogy a medencéjük mindössze 33 méteres, miközben az egyházi iskolában tanító barátjuknak ötvenese van.

Mindent nem lehet egyszerre – szokta aráját Tóni bá vigasztalni, ha ez szóba kerül, és ilyenkor felidézi, hogy pár éve még Brüsszel megakadályozta hogy Gucci cekkerrel járjanak a piacra. De ma már a felcsúti üzem ontja az igazi Gucci cekkereket és azóta móka és vidámság a pedagógusok élete. Is.

Mégiscsak jó valamire az a kamara, elnököstűl.

Dési János jegyzete a 2022. május 30-i Esti gyorsban hangzott el.