Ahol az imám és a rabbi együtt kávézik – Három dél-amerikai állam: Suriname, Guyana és Francia Guyana
5/07/2020 08:12
| Szerző: Klubrádió
Visszatérünk a mangrove mocsárba, az óceánparti légzőgyökeres trópusi erdőkbe, ezúttal a három dél-amerikai miniállam van soron, Suriname, Guyana és Francia Guyana. Idegenvezetőnk Nagy Endre.
Dél-Amerika északkeleti csücskében, Venezuela és Brazília között helyezkedik el a három miniállam: Guyana, Suriname és Francia Guyana.
Guyana Venezuela közvetlen szomszédja, valaha angol gyarmat volt, nagyjából két és fél magyarországnyi területen helyezkedik el, 800 ezer ember lakja.
A három miniállam közül a közbülső Suriname, egy volt holland gyarmat, területre másfélszer akkora, mint Magyarország, de a lakossága csupán 500 ezer fő.
A legkeletibb kis ország, Brazília közvetlen szomszédja Francia Guyana, amely méretre hasonlít hazánkhoz, viszont csak 250-300 ezer ember lakja. A volt francia gyarmat, a mai napig Franciaország tengerentúli régiója és az Európai Unió része.
Ezek az országok úgynevezett kreált országok, a gyarmatosítások következményeként nagyon minimális őslakossal rendelkeznek, akik indentitást tudnának adni az ott lakóknak. A gyarmatosítás 300 éve alatt a népesség vegyessé vált - mondta el Nagy Endre.
Guyana vidékén 500 évvel ezelőtti állapotok uralkodnak
Guyanában kicsit árnyaltabb a kép, ott az angolok csupán a feketéket és az indiaiakat cipelték be magukkal, éppen ezért ott a mai politika és gazdasági életet az határozza meg, hogy fekete vagy indiai párt ragadja-e magához éppen a hatalmat. A népesség fele-fele arányú, így a választások is pár százalékon múlnak. Éppen ezért van az, hogy gyakran a kisszámú őslakosok jelentik a mérleg nyelvét, akik a lakosság 1-2%-át teszik ki. Bár a két eltérő etnikai származású csoport kényszerből került Guyanába, a mai napig nemigen állnak szóba egymással. Sőt, Guyana a világ egyik legrasszistább országa, mostani helyzete is arról szól, melyik népcsoport tud felülkerekedni a másikon. Teljesen külön élnek az indiaiak és a feketék, a vegyes házasság ritka.
A helyzetet jól érzékelteti, hogy a világ egyik legjobb asztali rumja, az El Dorado is innen származik, a feketét nagy része mégsem issza, mert a gyártása indiai kézben van. Ez a gyűlölet a feketék évszázados elnyomásból ered, a felszabadítás után az indiaiak kisajátították a gazdaságot.
Guyanában tíz évvel ezelőtt jelentős olajmezőt találtak, ezért az idei évre már 180%-os gazdasági növekedést jósolnak az elemzők. Amely rá is fér a nemzetre, hiszen nincsen infrastruktúrája, csupán egyetlen főúttal rendelkezik, amely a fővárost köti össze Suriname-mal. Vannak turisztikai látványosságai, de nagyon nehezen elérhetőek, vagy privát repülővel vagy helikopterrel lehet az országon belül utazni. Guyanában, aki nem városi ember, tulajdonképpen csaknem ugyanúgy éli az életét, mint 500 évvel ezelőtt: gyűjtöget, vadászik, megtermeli magának a mindennapi betevőt, majd azt éli fel. Nagy kérdés, hogy a vezetés mit kezd ezzel az ellentmondásos, korrupciógyanús helyzettel ebben a kimondottan szegény országban. Az azért valószínűsíthető, hogy valamilyen fejlődés el fog indulni.
Suriname, ahol az imám és a rabbi együtt kávézik
A három miniállam közül Suriname a legszínesebb, hiszen amellett hogy ott élnek a fekete telepesek és a holland gyarmatosítók leszármazottai, a kolonalizáció idején betelepítettek indiaiakat, indonézeket, arabokat, kínaiakat, japánokat, így a lakosság sokféle nemzetiségű emberből tevődik össze. Az őslakosok indiánok a brazil határvidéken, nem megközelíthető helyen élnek. Amíg Guyanában folyamatosan súlyos etnikai feszültségek vannak, Suriname-ban ez egyáltalán nem jellemző. Suriname annyira sokszínű, hogy egyik népcsoport sem különül el a többiektől, éppen ezért a politika is sokszínű, rengeteg párt működik, melyek folyamatosan koalíciókat alakítanak.
A mi szemünkkel nézve a három állam közül Suriname a leginkább fejlett és a legösszeszedettebb, van benne egy nagy adag európai hatás, míg például Francia Guyana nem épült ki nagyon, megmaradtak az őserdők.
Suriname-ban a hollandok valóban gyarmatosítottak. A főváros, Paramaribo egy nagyon szép kistelepülés, karibi stílusban felépítve, de őserdei közegben - tette hozzá Nagy Endre.
Nincs még egy olyan ország a földön, ahol a dzsámi és a zsinagóga telekszomszédok lennének, az imám és a rabbi pedig a közeli kávézóbban beszélgetnek.
Viszont a marun népcsoportot évszázadokon keresztül kizsákmányolták, majd Közép-Suriname-ban egy bauxitgyár épült, ez viszont az ő területeiket érintette, így egy amerikai vállalat jelölt ki számukra új területeket. Emiatt a marunok nagyon sokáig bezárkóztak a saját kultúrájukba.
A marun néphez volt köthető az a guyanai gerillamozgalom, ami az 1970-es, 1980-as években végigsöpört Dél-Amerikán. Rengeteg terrortámadást követtek el, megtámadtak gazdag embereket és a politikusokat. Ennek eredményeként különböző katonai akciók, megtorlások keretében egyes marun falvak végleg eltűntek a térképről. A marunok jelenleg őserdei közösségként élnek, a kormánytól kapott kompenzációval önálló infrastruktúrát építettek ki maguknak, de a fővárosba nem építtek utat. Az őslakos indiánok pedig vagy beolvadtak, vagy elmenekültek máshová, miközben a marunok saját közösséget építtettek ki, kevert kultúrával.
A konyha mindegyik országban összetett, azaz egy bizonyos mix, egyedi; az ott élők előszerettel fogyasztanak európai szemmel nem összeillő ételeket is - mesélte el Nagy Endre.
Műsorunkat a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!
2020. június 30., kedd 10:00
Szerkesztő: Timár Ágnes
