„Ami elmúlt, soha nem jön vissza már“

Az egykori Tilos az Á-t egy olyan közösség csinálta, amelyiknek semmilyen vendéglátós tapasztalata nem volt. Ők egy kulturális közösséget és egy kulturális identitást akartak alkotni a rendszerváltáskor, egyfajta önkifejezésre alkalmas helyet létrehozni lelkesedésből – erről sokkal részletesebben is mesélt Németh Vladimir (Vova) alapító (akinek a nevéhez szokták a helyet kötni) a Szabadság, elvtársak 2019. április 26-i adásában.

Vova szerint szerencsések voltak, történelmileg egy olyan helyzetben találták magukat, amikor a szabadpiac még csak bontogatta a szárnyait, messze nem volt olyan dömping, mint most az erzsébetvárosi bulinegyedben. Egy tiszta szándék élt bennük és egy naiv rácsodálkozás a kapitalizmusra, ami azzal a hittel járt, hogy ami jó, az mindenképpen fenn fog maradni.

Nyitottságuknak köszönhetően pedig rájuk tapadt számos kulturális kezdeményezés, innen indult a Tilos Rádió, a TÁP Színház, a Vákuum TV; olyan ma sikeres embereknek adott a hely bemutatkozási lehetőséget, mint DJ Palotai Zsolt, Tilla, Szabó Győző, Vajnai Vimos rendező – a teljesség igénye nélkül. Több kezdő – mára kultikussá vált – zenekar is itt adta első koncertjeit.

A hely kialakításakor volt egy holland befolyás, az ottani házfoglaló mozgalomtól vettek át mintákat, és konkrét segítséget is kaptak onnan. Amikor építették a Tilos az Á-t – mely a régi Bakony étterem helyén született – a külföldi segítők mondták, hogy rengeteg feliratot látnak itt Magyarországon, a két leggyakoribb pedig a tilos és a vigyázz, autó! Innen jött az ötlet, hogy használják a Tilost névként, de túl száraznak, illetve az elhagyandó múltra túl direkten utalónak gondolták, ezért inkább a Tilos az Á a nevet vették fel, mely A. A. Milne Micimackójából származik.

 

2021-ben négy vállalkozó – köztük Somogyi Zoltán, a Political Capital egykori alapítója –, akiknek a Kuplungot, a Zöld Pardont és az Instantot is köszönhetjük, úgy gondolta, hogy most, amikor arról szólnak a hírek, hogy ledózerálnák a már megszűnt Wichmannt, és a patinás budai Márványmennyasszony étterem sorsa is veszélyben van, valamilyen módon érdemes lenne emléket állítani az egykori Tilos az Á-nak és a régi helyen ezen a néven nyitnának egy új szórakozóhelyet.

Beszéltek az alapító Vovával is, akit Somogyi Zoltán hívott fel, és Németh elmondta neki, hogy szerinte butaság a régi nevet használni, azt javasolta, inkább keressenek maguknak új identitást. Somogyi személyes találkozóra invitálta Vovát, ahol kifejtette, hogy szeretne egy közéleti-kulturális beszélgetéssorozatot indítani ott, annak az lenne a neve, hogy Tilos az Á beszélgetések, és erre is azt felelte az egykori alapító, hogy nem látja a kapcsot a múlt és a jelen között, de persze megtiltani nem tudja a névhasználatot.

Az új tulajdonosok azt mondják, Németh Vladimir nem tiltakozott a régi név újraélesztése ellen, de Vova azt állítja, hogy „finoman fogalmazzak, erős félrehallás kellett, hogy legyen“, mert az első pillanattól kezdve az volt a véleménye, hogy nem stílusos, nem elegáns egy olyan valaminek a nevével újraindítani valamit, amihez nem sok közük van az új tulajdonosoknak. Még ő maga sem vetemedett ilyenre, amikor más vendéglátóhelyek üzemelésében volt benne, és eszébe nem jutott volna meglovagolni azt a hullámot, amit a Tilos az Á gerjesztett annak idején. Voltak ugyan olyan kulturális tevékenységei – lemezkiadás, zenei rendezvények szervezése –, ahol használta ezt a brandet, de azok mind kapcsolódtak az egykori Tilos az Á-hoz. Bár ezeket a tevékenységeket már nem az összes alapító, hanem csak ő intézte, mégis ahhoz a közösséghez szólt, ahhoz a szellemiséghez kapcsolódott, amiről az egykori Á is szólt. (Ilyenek voltak Lajkó Félix lemezeinek a kiadása, vagy az ingyenes Zene Ünnepe események, amikor a legfőbb színpad a Tilos az Á nevét viselte; ez ugyanis egy hívószó volt az embereknek, akik tudhatták, mire számítsanak.)

Ezeket az érveket elmondta Németh Somogyinak is, ezért is lepte meg Vovát, amikor azt olvasta, hogy az új tulajdonosok Tilos az Á néven újranyitják a Mikszáth tér 2. alatti helyet a járvány után – a név egy tisztelgés a régmúlt előtt. Németh úgy érzi, a szakmai identitásának egy részét kitépték ezzel a döntéssel, és a régi alapítógárda tagjai is egy kivétellel mind felháborodtak.

Sok jót kíván az új helynek, de szerinte azt a régi kultúrát nem lehet már visszahozni több okból sem. Az az alkotókör annak idején szétrobbant, ki-ki ment a maga útján tovább, ma pedig büszkén és örömmel – néhányan kis keserűséggel – emlékeznek mind az együtt töltött időkre. Ezt nem lehet már visszahozni, másrészt kinek kellene ezt visszahozni? A gyerekeiknek? Úgy véli, az ő gyerekeik teremtsék meg a maguk világát a maguk kultúrájával, a régi öregek nem ismerik és érzik már a mostani fiatalok világát. „Toljam le a torkán a Quimby-t“, ami neki lassú és nem érdekli? – miközben Vováéknak kultúrájának nagyon jól megfelelt annak idején.

Az Á egy kulturális kezdeményezésnél egyébként is sokkal többet jelentett, például a mai napig érvényes civil premisszákat raktak le a Tilos Rádió megalapításával. Az egész történet reprodukálhatatlan és nincs is értelme ma feléleszteni ugyanazt. „Tisztelegni meg még nem kell előtte, mert még itt vagyunk.“