Ami megy, és ami jön – Szénási Sándor jegyzete
20/01/2021 18:02
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Az a bomlás, szétesés, az amerikai társadalomnak az a felhasadozása, ami a Trump nevű gyenge képeségű, csak a tv-show-k színpadi valóságában komolyan vehető üzletembert a Fehér Házba lökte, aligha múlt el négy év alatt, a szegények szegényedése és a gazdagok gazdagodása aligha fordult meg, a rasszizmus, amit a legdurvábban a szelektív rendőri erőszak mutatott meg, nem orvosolható gyorsan, az Államok hanyatlása a nemzetközi színtéren legfeljebb megállítható, a gazdasági erőforrásokért és a nemzetközi piacokért folytatott versenyben az első hely lassan a múlté.
Ami érthető: az elmúlt éráról szinte mindent tudunk, az eljövendőről meg semmit, a remények egyelőre csak remények. Másrészt az a bomlás, szétesés, az amerikai társadalomnak az a felhasadozása, ami a Trump nevű gyenge képeségű, csak a tv-show-k színpadi valóságában komolyan vehető üzletembert a Fehér Házba lökte, aligha múlt el négy év alatt, a szegények szegényedése és a gazdagok gazdagodása aligha fordult meg, a rasszizmus, amit a legdurvábban a szelektív rendőri erőszak mutatott meg, nem orvosolható gyorsan, az Államok hanyatlása a nemzetközi színtéren legfeljebb megállítható, a gazdasági erőforrásokért és a nemzetközi piacokért folytatott versenyben az első hely lassan a múlté. Nem kevésbé sokkoló, hogy a liberális demokrácia mellett egyenragú erőként vannak jelen a világban az illiberalizmusnak becézett despota nacionalizmusok, a törzsi és vallási elfogultságok, a heveny ellenségkeresések mániákus, irracionális összeesküvés-mítoszai, az egymással szemben kialakult, és kommunikációra képtelen politikai-kulturális univerzumok mindent átható gyűlöletei. Ez utóbbi konkrétan állandó polgárháború fenyegetést is jelenthet a Trump utáni Amerikában, amiből tehát Trump szelleme akkor sem tűnik el, ha Trump a maga fizikai valóságában bukott embernek számit – már ha hihetünk a demokrata érzelmű amerikai média elemzőinek. De nem biztos, hogy hinnünk kell.
Mégis: valami tényleg megy, és valami tényleg jön. Formálisan mindenképpen, de talán lelkileg is, némi felszabadultságban, a sors által nyújtott újabb sanszban, hogy aki tenni akar, tegyen, mert ami megtehető, az most újra hihető, értelmes és méltó cél. A szabadságról beszélünk persze.
Szénási Sándor jegyzete a 2021. január 20-i Esti gyorsban hangzott el.