Antifa-ügy: "az olaszok meglátták a lábbilincset és a 19. századi Alabamára gondoltak"

Új ablakban

2024. február 02. Esti gyors / részlet, Stefano Bottoni (24.01.02.)

08:46

00:00

Stefano Bottoni történészt kérdeztük erről az Esti gyorsban; elmondta, abból kell kiindulni, hogy az eset tavaly februárban történt, tehát majdnem egy éve ül börtönben I. S., a vádlott, akinek ügyével sokáig nem nagyon foglalkozott az olasz sajtó sem. Aztán néhány hete elkezdtek erről cikkezni, kiderült, hogy ezen a héten kezdődik a pere, kedd reggel pedig neki is „felrobbant a telefonja”. Az olasz sajtó ilyen, alszik, aztán egyszer csak felébred – jegyezte meg. Újságok, rádiók, tévék szerettek volna információt szerezni, de beleütköztek a szokásos magyar üvegplafonba, nem akart velük beszélni senki, csak annyit tudhattak meg, amit az ügyész elmondott. Ezért számukra értelmezhetetlenné vált a dolog, mert nem derült ki, hogy konkrétan mi is történt Budapesten tavaly februárban (azonkívül, hogy valami súlyos dolog), kik az áldozatok, mi történt velük, tettek-e feljelentést, hol van többi feltételezett elkövető, (egy németről lehet még tudni), és így tovább.

Itt jön tehát a képbe ez a nő, aki 38 éves, tanítónő, hosszú politikai pályafutása van, csaknem 20 év, baloldali mozgalmárként, nem ez az első esete. Céllal érkeztek Budapestre, mint antifa csoport, fasisztákkal konfrontálódni. Amikor az olasz közvélemény meglátta a lábbilincset, akkor a „19. századi Alabamára gondoltak”, egyhangúlag hördültek fel, még a jobboldalon is, hogy „hoppá, ez azért sok”. Felháborodtak, hogy a kormány miért nem tett semmit, a nagykövetség miért nem segített ennek a nőnek, és egyáltalán miért van jóban Meloni Orbánnal.

A sajtó nem egységes abból a szempontból, ahogy I. S. tetteit megítélik, van, aki aláhúzza, hogy elég problematikus elképzelni, hogy valakik elmennek egy másik országba úgymond „rendet teremteni”. Kiemelte, ebben az ügyben két dolog nagyon fontos, az egyik az emlékezetpolitika. Az olasz közvélemény egy részében jelen van az antifasiszta paradigma, sokak számára az antifasizmus olyan érték, amely túlmegy azon, hogy valakik esetleg fizikai kényszert alkalmaznak az érvényesítéséhez. Magyarországon ez nem létezik, nincs tere ennek a gondolatnak, ezért is nem jelent meg az ügy a magyar közvéleményben, (beleértve a sajtót és az ellenzéki pártokat), egészen addig, amíg az olaszok elő nem vették. A másik az úgynevezett becsület napja, „egy tragédia”, amely 25 éve, 1997 óta belpolitikai és nemzetközi bonyodalmak forrása. Ezt tehát nem Orbán Viktorék kezdték, viszont az utóbbi években „nagy neonáci dzsemborivá változott”. Az nagyon komoly emlékezetpolitikai üzenet, hogy börtönbe küldenek antifasisztákat, akiket terroristának neveznek és azt mondják, 15-20 éves börtönbüntetést érdemelnének, ugyanakkor engedélyezik a fasiszta megemlékezést. Azt jelenti, hogy az egyik emlékezetnek nincs igazán tere, a másiknak meg van, és ebből nagyon sok minden következik – hangsúlyozta.

Szóba került a beszélgetésben, hogy Orbán Viktor állítása szerint a Fidesz az európai parlamenti választás után belép az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciójába, amelynek tagja Meloni Fratelli d’Italiája is. A történész szerint ezzel igen nagy felelősséget vállal magára az olasz miniszterelnök, ezért is lehetett nagyon kellemetlen neki a bebörtönzött aktivista nő ügye, amely vélhetően kiadatással végződik majd, Olaszországban pedig házi őrizetbe helyezhetik I.S.-t. Stefano Bottoni arra is felhívta a figyelmet, hogy Orbánék oroszpolitikája nem változik meg, ezért az ECR-nek tudnia kell, hogy olyan szövetségest fogad be, amely „két kapura játszik”.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt képünk illusztráció