Belmondo örök
12/09/2021 16:57
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
A Hangosfilm – Szélesvásznú verzió szombati adásában Jean-Paul Belmondóra emlékeztünk; valamint arra kerestük a választ, vannak-e szabályai az adaptálásnak, más szóval, hogy mitől lesz egy jó regényből vagy színdarabból jó film.
Hubai Gergely filmtörténész arról mesélt a műsorban, hogy mi minden múlik, hogy a filmesek hatásosan dolgozzanak fel egy korábban más műfajban már sikeressé vált alkotást. Elmondta, egy regény esetében a legtöbbször a terjedelem a döntő. Sokáig A gyűrűk urát nem tartották megfilmesíthetőnek, azonban a franchise-ok korában azt is vászonra vitték – három részben. Természetesen az is gyakran előfordul, hogy túl rövid az alapanyag, ilyenkor a forgatókönyvíró kibővíti a történetet, vagy egy-egy mellékszálat jobban kihangsúlyoz.
Hubai Gergely ezenkívül arról is beszélt, hogy a színdarabok vászonra adaptálása milyen nehézségeket jelenthet. Sokszor nehezen tud az alkotó attól a kötöttségtől szabadulni, hogy az események jellemzően egy helyszínen játszódnak. Ilyenkor vagy filmes kamaradráma születik, vagy az alkotó olyankor is külső helyszíneket használ, amikor arra nem feltétlenül lenne szükség. Persze sokszor sikerül megtalálni az egyensúlyt. A filmtörténész azt is kiemelte, hogy a legnagyobb nehézséget talán az jelentheti, ha a szerzőnek a saját művét kell vászonra vinnie, de erre is látunk jó pár sikeres példát.
Filmhíradó rovatunkban Jean-Paul Belmondóra emlékeztünk, aki hétfőn, szeptember 6-án, 88 éves korában elhunyt. Az adásban összefoglaltuk pályafutását. Ebből kiderült, a legendás művész az 50-es években kezdte filmes karrierjét, de első igazi nagy sikerét Jean-Luc Godard Kifulladásig című filmjének főszerepével aratta 1960-ban. Még ugyanebben az évben mutatták be az Egy asszony meg a lánya című drámát, amelyben Sophia Loren volt Belmondo partnere. A hatvanas, hetvenes években egymást váltották a kosztümös drámák és a könnyed vígjátékok a színész karrierjében. 1965-ben az Egy kínai viszontagságai Kínában, 1970-ben pedig a Borsalino. A magyar nézők többsége azonban elsősorban a nyolcvanas években készült vígjátékaival szereti azonosítani Belmondót. Mint például az Ászok ásza vagy a Kellemes húsvéti ünnepeket. Persze ebben az évtizedben is készültek fajsúlyos, nemzetközileg elismert munkái. Ilyen volt A profi is.
Jean-Paul Belmondo művészcsaládból származott. Édesapja szobrász, anyja festőművész volt.
Így akár egyenes is lehetett volna az útja a színészethez, de Belmondo előbb még – hatévesen – bohóc akart lenni, majd bokszoló. Talán a sportok iránti vonzalma és az azokban való jártassága is közrejátszott abban, hogy sokszor veszélyes filmjeleneteiben kaszkadőr nélkül forgatott.
2000-ig aktívan filmezett, 2008-ban készült utolsó mozija, az Egy ember és kutyája.
2021.09.11., szombat 13:00
Szerkesztő/Müsorvezető: Timár Ágnes
