„Köszönjük
Publicisztika
Igazság a paywall mögött (sincs) – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Igazság a paywall mögött (sincs) – Selmeci János jegyzete

Az igazság persze egy, sőt tíz másodpercben sem mondható el, néha egy kiváló újságíró hosszú cikke vagy riportja, és három megszólaltatott szakértő is kevés ahhoz, hogy bármire is jussunk egy bonyolult kérdésben, amiről egy narancsszínű politikus, államilag széttámogatott kormány-progapandista vagy egy mezei tiktokker tíz másodperc alatt világgá üvölti a maga igazságát.

Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete

A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.

Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
Publicisztika

Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete

A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete

A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.

Civiles nyúljás pacal – Dési János jegyzete

22/01/2024 18:01

| Szerző: Dési János

Ahol a nyúljás pacalos Németh Szilárd lehet az egyik legnagyobb "civil" ott azon sincs mit csodálkozni, hogy „Mészáros Lőrinc” a legkitűnőbb üzletember, Rákay Kálmán a legmenőbb filmes és a János kórházban megfelelő az egészségi ellátás.

2024. január 22. Esti gyors-részlet (2024.01.22. Dési János jegyzete)
04:06
00:00
A diktatúra működtetése is pénzbe kerül ám. Nem is kevésbe. Ráadásul a tiédbe. Vagyis az csak kicsit színezi a képet, hogy természetesen azok pénzét költik – azokét elsősorban –, akiket elnyomnak. A módszerek változatosak. Most csak egyetlen elemet emelek ki.

A Válasz Online (jé, tényleg, miért csak online? Csak nem azért, amiért a Klubrádió interneten hallható és nincs frekvenciája?) gyűjtése szerint sok-sok milliárdot szór ki költségvetési pénzekből a Fidesz olyan úgynevezett civil szervezeteknek, amelyekben “civil” valójában nincs. Ebben az értelemben a civil szervezet a politikai pártoktól független olyan szerveződés, amelyben valamely közösségi cél érdekében tevékenykednek a résztvevők. Nem véletlenül, hogy angolul a non-govermental kifejezést szokás használni, azaz nem kormányzati.

De mi történik ebben a lopásra szakosodott diktatúrácskában? Sorozatban hozzák létre fideszes kötődésű alakokkal a legkülönfélébb szervezeteket, elsősorban azokon a területeken, ahol úgy érzik, nem állnak olyan nagyon jól támogatottságban. Majd ezeket megdobják pár tízmillió forinttal. Hogy aztán ezek a maradék pénzből (mert ez olyan jut is, marad is valószínűleg) tolják a fideszes propagandát, karaktergyilkolásszanak, így-úgy lefizessenek, megvegyenek potenciális szavazókat és a többi. Ahol a nyúljás pacalos Németh Szilárd lehet az egyik legnagyobb „civil” ott azon sincs mit csodálkozni, hogy „Mészáros Lőrinc” a legkitűnőbb üzletember, Rákay Kálmán a legmenőbb filmes és a János kórházban megfelelő az egészségi ellátás. Csak abban bízhatunk, hogy az efféle pénzzel kitömött szervezeteknél nagy az úgynevezett súrlódási veszteség, azaz szépen és jól markolásznak bele a pénztárba, akik arrafelé járnak, és így kevesebb jut a hazugságok terjesztésére, a mocskolódásra, és a többi.

Nyilván itt érdemes felidézni az egykori úgynevezett Norvég Alap sorsát is. Norvégia pár milliárdot egy szigorú pályázat keretében kiosztott volna olyan valódi civil szervezeteknek, amelyek közhasznú feladatokat látnak el. Ám az Orbán-rezsim addig bűvészkedett, míg inkább ez a pénz ment a levesbe. Ugyanis a norvégok nem engedték, hogy ez a pénz is a Fidesz közvetlen pártérdekeit szolgálja. Azóta pedig a szuverenitásvédelminek nevezett lassan rezdülő gumibotszervezet őrködik azon, nehogy már külföldről pénz jöjjön ide. Másnak.

A lényeg az, hogy ún. civilekre pár milliárdot így is el lehet költeni közpénzből, nagyjából pártpropagandára és még a kedves csahosok is jól járnak közben. Mondhatni igazán ideális megoldás.

És a maga módján túl sok újdonság sincs benne – például, amikor a tévé-rádió kuratóriumba társadalmi szervezeteket sorsoltak ki tagnak, hogy aztán megkezdjék a közmédia fideszes diktatúrájának a szolgálatába állítását; egyre-másra hozták létre az ún. civil szervezeteket, hogy embereik tutira bekerüljenek. Megjegyzem, akkori politikai ellenlábasaik csak néztek, mint Berta a moziban, néha kicsit röhincséltek a dolgon, miközben a Fidesz hazavitte a közmédiát.

Jó, a kiömlött tejbe már nem érdemes belesírni. Rég volt.

Az elnyomó állampárt szépen hasít, Európa is fizetget neki. Éljen és virágozzék a civiles nyúljás pacal – nekünk ennyi főtt ki.

Dési János jegyzete a 2024. január 22-i Esti gyorsban hangzott el.