"Drezdában minden villamos alacsonypadlós, nem csak minden harmadik" – Kerekesszékesen élni és utazni
17/06/2024 06:38
| Szerző: (X)
Bovier György 17 évesen került kerekesszékbe, amikor egy autóbalesetben eltört az egyik háti csigolyája. A hosszas rehabilitáció és az életének újratervezése után már nem két lábon járva, hanem négy keréken gurulva kellett alkalmazkodnia a mindennapi kihívásokhoz. Ez sem szegte azonban a kedvét, hogy utazzon. Vajon milyen tapasztalatai vannak?
Bovier György bár kerekesszékbe kényszerült, igyekszik teljes élet élni. Sőt, olyan izgalmas életet, amit még mások is megirigyelhetnek. A balesete után számos kalandban volt része: járt a Budapest – Bamako Rallyn, vagy ugrott ki helikopterből ejtőernyővel egy tandempilótával a hátán. Ő maga számos utazási tippet is adhatna másoknak, hiszen a Magyar Kerekesszékes Teniszválogatott volt tagjaként beutazta a csapattársaival a Földet -Európától Japánig. Mégis csak „látszólag” könnyű az akadálymentesítés hiányával megküzdeni. A valóságban ez rengeteg szervezést, tervezést igényel és sokszor kellemetlen helyzetekkel is jár.
Padka nélküli gyalogátkelőhelyek, rámpák, liftek
– Az akadálymentesség nem a kerekesszékesek, vagy mozgássérültek kiváltsága. Ez óriási tévedés! Azt kell megérteni, hogy előbb utóbb mindenkinek szüksége lesz a megfelelő akadálymentesítésre. Ha másért nem, akkor azért, mert egyszerűen megöregszik, vagy babakocsit fog tolni… – hívja fel a figyelmet a problémákra György. – Sok tapasztalatot szereztem az utazások során. A legtöbb inkább rossz, de akadnak nagyon jó példák is. Utóbbira a legtöbbször Tokiót említem. 2016-ban jártam ott a magyar kerekesszékes tenisz válogatottal, amikor kijutottunk a csapat világkupa döntőre. Az egyik szabadnapunkon a nyakunkba vettük a várost. Bár, némi szokásos bizonytalansággal indultunk, hiszen a tapasztalat az, hogy már az utcán, vagy a tömegközlekedési eszközök használatakor akadályokba ütközünk. Csak nem Japánban! Bármerre indultunk akadálymentesen tudtunk közlekedni. Padka nélküli gyalogátkelőhelyek, rámpák, liftek, teljesen akadálymentesített metró segítette a közlekedésünket. Ráadásul nem csak a tömegközlekedési eszközökre volt könnyű felszállni, de minden állomáson volt használható, kulturált mosdó is. Érdekesség – vagy talán ez lenne a normális – hogy a szolgáltatásért ugyanazt az árat fizettük, mint bárki más. Tehát nem kedvezményekkel próbálták elrejteni a hiányosságokat, amit sok helyen tapasztalok, hanem esélyegyenlőséget teremtettek a közlekedés terén.
Vásárok, kiállítások
A tavaszi programok között sok a vásár. Ezeknek pedig velejárója a kültéri bódé, szinte városkén telepítve, vagy az útra fektetett kábelek, amit mások könnyedén átlépnek. És akkor a hömpölygő tömegről még nem is beszéltünk… Vajon egy kerekesszékes nekiindul egy ilyen programnak?
– Nagyon meg kell néznem a helyszínt! – vallja be György. – Mi számít ilyenkor? Az, hogy végig gurulható legyen a helyszín, a földön futó áramkábeleket, amik a díszvilágításokhoz és az árusok bódéjához szükséges, megoldják áthidaló kis rámpákkal. Ne akadjon el benne a szék kereke, legyen akadálymentes mosdó… Az is fontos, hogy hagyjanak annyi helyet, hogy el tudjak gurulni az emberek között. Előzetesen minél több valós adat és információ áll rendelkezésre az akadálymentességről, vagy arról, ha valami kevésbé az, akkor jó eséllyel nem futok bele olyan kellemetlenségbe, mint legutóbb, amikor a kerekesszék barátnak mondott szálláshely ajtajában derült ki, hogy öt lépcső vezet be az épületbe. Pedig a telefonban és weboldalon is az szerepelt, hogy nem lesz gond a bejutással. Ilyen és ehhez hasonló számtalanszor megtörténik.
Mit jelent az akadálymentesség?
Az utazási irodák és a szálláshelyek nagy része még mindig nincs felkészülve a kerekesszékes vendégek kiszolgálására. Nem tudják pontosan, hogy melyik szállás alkalmas a mozgássérült vendégeknek, és mit jelent valójában az "akadálymentes" kifejezés.
– Kénytelen vagyok mindent magamnak megoldani, utána járni, kitaposni a megfelelő utat. Minden utazást egy kutatómunka előz meg. Először a hagyományos szálláskereső oldalakon nézelődöm. De sokszor az a tapasztalat, hogy az "akadálymentes" opció megtévesztő, tulajdonképpen téves információ. Néhol annyiban merül ki ez a fogalom, hogy „nálunk nincs küszöb, és van lift”. Ilyenkor szembesül az ember azzal, amikor elfoglalná a szállást, hogy oké, küszöb tényleg nincs, lift is van, de a liftig van három lépcső, vagy keskeny az ajtó, esetleg egy beépített zuhanykabin fogad a fürdőben egy 30 centiméteres fellépővel. Szerencsére számomra – mivel a felső testem ép és erősek a kezeim – nem mindig szükséges a hivatalos akadálymentes szoba kapaszkodókkal, mert képes vagyok átemelni magam a mosdóra, ágyra, székre, akár egy fürdőkádba is, de mindez lehetetlen, ha az ajtón viszont már nem férek be, vagy nem férek oda ahhoz a bizonyos mosdóhoz.
Nem csak minden második villamos akadálymentes
Míg itthon várni kell az alacsonypadlós villamosra, trolira, addig külföldön a legtöbb esetben már minden közlekedési eszközt lehet akadálymentesen használni.
– Drezdában járva jó érzés volt, hogy minden villamos alacsonypadlós, ráadásul jól megközelíthető megállókkal – meséli németországi élményeit György. – Az itthoni kombinókhoz hasonlítanám őket azzal a különbséggel, hogy jobban figyelnek arra, hogy a megállóban legyen kijelölve egy–két olyan hely, ahol közelebb áll meg a padkához, így nem szorulhatok be a villamos és megálló közé a kerekeimmel. Ebben a német városban a belváros teljesen akadálymentes. Egy hátrányt tudnék felhozni, ami a régi városokra még jellemző, a macskaköveket. Szerencsére a kisebbik fajtából, így használható volt, de időnként kényelmetlen, ha olyan széked van, aminek az első kereke nagyon kicsi. Hogy mi a legnagyobb különbség? Itthon sokszor a műemlékvédelem az „indok” arra, ha valami nincs akadálymentesítve. Nem tudjuk átépíteni, mert műemlék és egyébként is, hogy nézne ki egy rámpa vagy lift a szép macskaköves út vagy régi épületben? Drezdában a Schlossplatzon például található egy kilátó és egy kis park, amihez egy széles, magas lépcsősoron lehet feljutni. Először azt hittem, le kell mondanom az élményről. Ám a helyi idegenvezető felhívta a figyelmem egy liftajtóra, ami ott bújt meg a lépcsőtől jobbra a templom aljában. Szinte észre sem vettem. Persze említhetném azt is, amikor az egyik múzeum kollégája kiszaladt a bejárat elé, ahol volt néhány lépcső, hogy szóljunk, ha be szeretnénk menni, mert azonnal hozza a rámpát. Külföldön nem néznek UFÓ-nak, inkább segíteni szeretnének. Németországra pedig ez különösen igaz.
(X)