Fejadag – Józsa Márta jegyzete

Veszélyhelyzetből sohasem lehet elég, gondolom a kormánytagok is elégedetten döngetik a mellkasukat, midőn valami újabb intézkedéssel hívhatják fel alig lankadó figyelmünket arra, hogy mi mindent meg nem tesznek értünk, alattvalókért a hol simogató, hol határozottan sallert osztogató kétharmad által szentesített mancsukkal.

Teljesen véletlenül bukkantam rá a megnyugtató tényre: hazánk szerencsére felkészült a legrosszabbra is, amennyiben tudjuk így értelmezni azt, hogy a Gazdaságfejlesztési Minisztérium elkészítette útmutatóját a védelemgazdasági tervezéshez, mely forgatókönyvet és konkrét fejadagokat szab meg egy bekövetkező természeti vagy katonai katasztrófa esetére. Ez most, ha jól értem, azt jelenti, hogy egy csomó hivatalnak ki kell töltenie mindenféle rubrikát, hogy elkészülhessen a Védelemgazdasági Alapterv. Hurrá.

Tényleg csak saját mánia, hogy eszembe jutott: a nyolcvanas évek elején egy román állampolgárnak napi fél kiló kenyér, havi egy kiló cukor és egy liter olaj járt. Azaz annyit tudott megvásárolni, ha volt véletlenül valamelyik boltban. Mondjuk kicsit nagyvonalúbb volt, mint a mostani magyar tervezet, ahol meg kell elégednünk napi harminc deka kenyérrel, havi harminc deka cukorral, viszont tény, hogy a tervezett havi zsiradékkvóta itt nem egy, hanem másfél kiló. A magyar embernek ez dukál.

Ceauṣescu amúgy a Román Kommunista Párt Központi Bizottsághoz tartozó tudóscsapattal dolgoztatta ki a Nép Tudományos Étkeztetése című programot, amelynek az volt a célja, hogy radikálisan csökkentse az élelmiszeradagokat. Az akkori, 1982-es úgynevezett „felmérés” szerint egy román állampolgárnak mindössze 2700–2800 kalóriára volt szüksége. Ha bányász, ha csecsemő. Igaz, a tanulmány nem terjedt ki az egyéb szükségletekre, de itt a gondoskodó NER kormánya által megvédendő magyar állampolgárnak napi három deci tejre, majdnem négy deci ivóvízre, továbbá ötnaponta egy tekercs budipapírra, havi egyharmad fogkefére, és egy kiló gyertyára is szüksége van egyebek mellett. Oké.

Viszont elmolyoltam ennek a felsoroltnál jóval hosszabb listának a beárazásával. Mert ugye ezek fejadagok. Nem fogott vastagon a ceruzám, igyekeztem olcsón megszámolni. Kábé havi 54 ezer forintba kerül most az illetékesek által becsült vészhelyzeti fejadag. Ebben persze nincs egy szem alma, egy gramm sajt és persze egy szelet csoki sem. Mondom: fejenként 54 ezer. Csak a kaja, meg némi szappan, se rezsi, se iskola, se buszjegy. Egy kétgyerekes család esetében ez 216 ezer. Szerencsére a havi minimálbér éppen most emelkedik. Nettó 176 ezer forintra. Egy közmunkás bére meg valahol 70-80 ezer forint körül mozog. Maradjunk annyiban, hogy eszerint egy kétgyermekes, két közmunkás szülővel rendelkező háztartásban másfél hónapot kell dolgozni azért, hogy egy havi, a kormány által szükséghelyzetre megállapított, igen szerény élelmiszeradagot meg tudják venni. A többit költhetik lufira.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen november 2-i adásában hangzott el. A teljes műsort itt hallgathatják meg:

(Kiemelt kép: MTI/Marjai János)