Gáli József: Farkaskutyák

Gáli József az 1945 utáni magyar irodalom egyik elfeledett szerzője. Életében legendája volt, ma viszont annak ellenére is csak kevesen emlékeznek rá, hogy 1956-ban az ő Szabadsághegy című rendszerkritikus színdarabjának bemutatója is a forradalom kitörésének előzményei közé tartozott. 1944-ben, tizennégy éves korában Auschwitzba deportálták, és családjából egyesegyedül ő élte túl a koncentrációs tábort, nem utolsósorban a későbbi kivégzett ’56-os hős, Angyal István majdani Tűzoltó utcai felkelőparancsnok segítségével, aki szintén kamaszon került a lágerbe. A most meghallgatható novella megismerkedésüket örökíti meg, amikor Gálit, aki katolikus vallása miatt nem volt körülmetélve, régebb óta ott raboskodó foglyok, lengyel zsidók egy csoportja megtámadta a fürdőben. Az elbeszélés közzétételével a holokauszt magyarországi áldozatainak holnapi emléknapja előtt is adózunk. A közel három hónapon át tartó deportálások ezen a napon kezdődtek 76 évvel ezelőtt, Gáliék családját június legvégén deportálták.

Gálit 1956 után is halálra ítélték, végül nemzetközi nyomásra kegyelmet kapott. Börtönévei után ismerkedett meg többek közt az akkor kamasz Kornis Mihállyal is, akinek jelentős inspirációt nyújtott szárnypróbálgatásaihoz. A Farkaskutyák című elbeszélést most Kornis felolvasásában hallgathatják meg, aki Hol voltam, hol nem voltam című könyvében egész fejezetet szentelt Gáli József alakjának.

Gáli Józsefről itt és itt olvashatnak többet.

Az adás, amelyben a felolvasás először elhangzott, itt; a Belső közlés Gáli Józsefről készült beszélgetése pedig itt hallgatható meg.

A novella a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg, lentebb pedig elolvasható:

 

Gáli József: Farkaskutyák

– Azért, mert nem vagy körülmetélve – mondta a kellemetlen modorú nyurga, és megpróbálta a keze fejével letörölni kék-fehér csíkos zubbonyáról a vért. Az elegáns mozdulat nem járt sikerrel, ezért erélyesen dörzsölni kezdte a vásznat. – A gyűlölet szép, tiszta megnyilvánulásában gyönyörködhettél – folytatta –, és ez nem kis dolog itt, ahol a „tiszta” ritkán alkalmazható jelző. Pedig mennyi minden tiszta itt, az őrök körme, a farkaskutyák szőre, a barakk betonja, a gázkamrák előtere, és bizonyos nézetből tiszta ez a csíkos is, ezzel a folttal együtt. – Így bölcselkedett a kellemetlen modorú nyurga, és nagyobb nyomatékot adva szavainak, abba is hagyta a folttisztítást. A vér valószínűleg a te orrodból fröccsent a nyurga mellére, de az is lehet, hogy más vére volt. Apád, aki melletted guggolt, és a barakk betonján elnyúló, alaposan helybenhagyott testedet szemlélte, megköszönte a nyurgának, amit tett. Hogy megmentette az életedet. – Abszolút kilátástalan ügy, mondhatnám, luxus – felelte ő, és elindult a barakkot hosszában kettéosztó alacsony téglapárkány felé, hogy értelmed adva az oktalan építménynek, leüljön a többi ott ücsörgő csíkos közé. Apád utánasietett, és szinte rikácsolva közölte a nyurgával, hogy azokat ott a fürdőben, azokat is meg kell érteni, még ha helybenhagytak téged, akkor is. Mert Jézus a kereszten – a megértés itt… A nyurga megállt, szabályos hátraarcot csinált, és vigyázzba vágta magát apád előtt: – Jawohl, Herr Obersturmführer, tökéletesen igaza van. Ezen az alapon a farkaskutyákat is meg lehet érteni, amint éppen a seggünkbe harapnak. – Könyöködre támaszkodva féloldalt fordultál, és így láthattad, ahogy felugrott a végtelenül hosszú, értelmetlen padkára, karjait kitárva egyensúlyozott az ücsörgők között, mintha repülni indulna.

A farkaskutyák bűvöletesen szépek és félelmetesek voltak. Bennük rejlett a lehetőség, hogy a levegőből hozzád suhanva a földre döntsenek, hogy mély morgásukkal megbénítsanak, hogy a melledre üljenek, felszegett fejjel vonítsanak, mint ahogy álmodban többször megtették, bennük rejlett a lehetősége annak is, hogy a torkodnak essenek, ízekre tépjenek. De soha, senkinek nem haraptak a seggébe.

A fürdőbe is farkaskutyák kísértek. – Ne azt a dögöt bámuld, hanem rám figyelj – mondta a kellemetlen modorú nyurga, miután valahonnan a sor végéről melléd furakodva kiszorította helyéről apádat. Vele együtt bukkant fel az oldalán a dög is. Fekete hátú, világos hasú, igazi farkas volt. Csak régi mesekönyvekben láttál eddig hozzá hasonlót. – Ismerlek – mondta a nyurga –, egy pullmankocsiban utaztunk idáig. Földiek vagyunk. És azt is tudom, hogy miféle vagy. Láttam, ahogy az anyád combja közé dugtad a fejed, és utána okádtál. Ha a fürdőben törülközőt és szappant osztanak, tudd, hogy kész. Akkor állj pontosan az egyik csap alá, hogy telibe találjon az áldás. Eszedbe ne jusson a hátunkon felkapaszkodni, odafenn sincs több levegő, csak tovább kapkodhatsz utána. – Ezzel lemaradt, és vele együtt tűnt el a dög is. A fürdőben nem osztottak sem törülközőt, sem szappant. Egy csap alatt fürödtél apáddal. Az első ütés gyomorszájon talált. Valaki kirántott a víz alól, és a fürdő közepére lökött. Egy kéz a nemi szervedre mutatott. – Bisz ká jid? – kérdezte a kéz tulajdonosa, kék-fehér csíkos, gumicsizmás, csontos arcú alak. Csak a hangsúlyából érezted, hogy kérdést intéz hozzád, kérdést, amely a következő pillanatban üvöltő kijelentésbe csapott át. – Bisz ká jid! – üvöltötte a gőzből, vízhomályból felbukkanó többi alak is. Valamennyin csíkos, valamennyin gumicsizma, valamennyinek csontos volt az arca. Mielőtt a szemüveged elrepült, még láttad, hogy apád felugrott az egyik lócára, és mint aki vizelni akar, megragadta a nemi szervét. Ő is csatlakozott a kórushoz, csak némi változtatással alkalmazta a szöveget. – Jah bin á jid – énekelte –, jah bin á jid – vinnyogta. Aztán: – Nézzetek rám! Nézzetek ide! Ő az én fiam! – Ettől mintha még jobban megvadultak volna a fürdőszolgák. Az egyik a kezedbe rúgott, mivel, megsejtve, hogy miért a baj, ösztönösen eltakartad a baj okát.

Bisz ká jid
Jah bin á jid
Isz ká jid
Jah bin á jid

Az éneken át messziről meghallottad a nyurga hangját: – Mützen ab! – Ekkor már a fürdő betonján feküdtél. És újra: – Mützen ab! – Ez a vezényszó a tiszteletadás vezényszava volt: csupasz és vizes fejedhez emelted hát a kezed, hogy levedd a sapkádat. Aztán felkapaszkodtál. Mindenki vigyázzban állt. Csíkosok és csupaszok egyaránt. A fürdőbe azonban nem lépett be senki. Ez nem a nyurga leleménye volt, később értesültél róla, hogy mások is használták, mindig akkor, ha kívánatosnak látszott megidézni a hóhért vagy szellemét, mindig akkor, ha az akasztottak a kötél szorításától túl nagyokat rúgtak egymás bokájába. – Nesze – mondta a nyurga –, itt a szemüveged. Az egyik ablak betört. Nem baj, ezentúl csak félig látod majd az apróbb részleteket. Ha mindent látsz, hamarabb megdöglesz.

A fürdő előterében az egyik gumicsizmás – már rajtatok is volt csíkos – a nyurga elé lépett. Mielőtt üthetett volna, előrebillent, és a nyurga mellére hajtotta a fejét. Amikor kiegyenesedett, vérzett az orra. Ez a részlet még belekerült a látóteredbe. A fürdőből a barakkba ismét farkaskutyák kísértek. – Miért? – kérdezted, amikor lefektettek a barakk betonjára. – Miért? – Azért, mert nem vagy körülmetélve – mondta a kellemetlen modorú nyurga, és megpróbálta a keze fejével letörölni kék-fehér csíkos zubbonyáról a vért.

– Egy barakkot ketté lehet osztani, de kettéoszthatod-e valakinek az indulatát? – kérdezte még aznap éjjel a kellemetlen modorú nyurga, miközben maga alá húzta a lábát az értelmetlen, hosszú építményen.

– Elválaszthatod-e a lengyel zsidók fanatikus indulatát, akik megölnének, mert néhány centivel sokallják a farkadon a bőrt, attól az indulattól, amellyel ellenállnak gyilkosaiknak és védik gettójukat, ha vele robbannak, ha benne égnek, akkor is? Tudod-e, mit csináltak, amíg mi szép szelíden besétáltunk a pullmankocsikba? Ha betöröm az orrukat ezért, kiegyenesíthetem-e amazért? Az apádnak könnyű, mindent megért, megbocsát, és keresztre feszül. De mit csináljak én?