Herczog Mária a bőnyi késeléshez kapcsolódóan: Iskolarendőr helyett több pszichológus kellene

Megműtötték és túl van az életveszélyen az a hatodikos kislány, akit osztálytársa szúrt szívtájékon a bőnyi általános iskolában. Herczog Mária szociológust kérdeztük ehhez a késeléshez kapcsolódóan a többi között arról, mit lehet tenni azért, hogy ilyen helyzetek ne, vagy minél kisebb eséllyel alakuljanak ki.

Azt mondta: az iskolaőr nem old meg semmit, de a pedagógusok, gyerekekkel dolgozók kaphatnának képzést azért, hogy felismerjék a veszélyeztetettséget, hogy tudják, milyen technikákat alkalmazhatnak a súlyos incidensek megelőzéséért, illetve akkor, amikor ilyen történik hirtelen. Az ismert volt, hogy ez a gyerek konfliktusba került már másokkal, fel lehetett volna figyelni arra, hogy bajban van, adott esetben a szülő is jelezhette volna, hogy a családban súlyos konfliktushelyzet van, ami befolyásolja a gyerek viselkedését.

Úgy folytatta: anélkül, hogy bármilyen módon is okolná a pedagógust, az volt a hírekben (ha igaz), hogy a tanárnő kirohant a teremből. Kérdés ilyen esetben, hogy neki mit kellene csinálnia, a gyerekeket kellene védenie, tudták-e, hogy reagáljanak ebben a pánikhelyzetben, illetve vajon fel lehet-e ilyenre úgy készülni, mint például a tűzvédelmi oktatásnál.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy jó lenne látni egy kutatást az iskolarendőrök hatékonyságáról, arról, mit segítettek eddig. Ugyanis alig van iskolapszichológus, iskolai szociális munkás és védőnő, aki érdemben tudna segítséget. Például egy ilyen súlyos esetben, mint a bőnyi, fel tudnának figyelni a gyerekre, tudnának segíteni az osztályban kialakult konfliktusokban és adott esetben a szülőket is támogatni tudják. Az iskolarendőrök mindezt nem tudják megtenni, mert nem ez a dolguk, de az iskolarendőri tevékenységre fordított pénzt lehetne megelőzésre fordítani.

A törvényjavaslatról

Kiemelte, a benyújtott, meglehetősen ellentmondásos törvénytervezet fényében ismét elő kellene venni a szakértők és civilek szakmai javaslatait. Ugyanis ők nagyon világosan jelezték, hogy a törvényjavaslat csak a szexuális abúzusra, azon belül a pedofil bűncselekményekre vonatkozik, noha nagyon fontos lenne, hogy a gyerekek elleni erőszak minden formájáról legyen szó, különösen a megelőzésről és a hatékony kezelésről. Vagyis a gyerekek közötti fizikai, lelki erőszakra nem tér ki, pedig ez teszi ki az esetek többségét. Úgy gondolja a kormány, hogy ez (a módosítás) erős politikai üzenet és nem nagyon kerül pénzbe – fűzte hozzá.

Mint mondta, bár nem kérték ki a véleményüket, a szakmai és civil szervezetek önszorgalomból nagyon alapos javaslatokkal álltak elő és remélték, hogy a döntéselőkészítéssel foglalkozó csapat szóbaáll velük, de ez nem történt meg. Már az is fura – jegyezte meg –, hogy Kocsis Máté nyújtotta be a törvényjavaslatot, aki nem szakember. Írtak neki a benyújtás után is, hogy szívesen konzultálának, mert szerintük súlyos gondok vannak a tervezettel, de eddig ez is válasz nélkül maradt.

A döntéshozók most is csak a büntetésre és a retorziókra koncentrálnak, nem foglalkoznak például azzal, hogy az érintettek tudják, miként kell lépni egy ilyen helyzetben. Akkor számon lehetne kérni azt, ha valaki elmulasztja a kötelességét, de ha nem is tudja, mit kell csinálnia és mi az a probléma, amire reflektálnia kell, az csak el fogja riasztani azt a kevés számú embert, aki ezen a területen szeretne dolgozni – vélekedett. Vagyis ennek a törvényjavaslatnak az alapján csak az változhat, hogy akik eddig elkötelezetten dolgoztak ezen a területen, majd szoronghatnak, hogy nem körülhatárolt okokból elmarasztalhatják őket – összegezte Herczog Mária.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.