Hivatásos rajongó mikrofonnal – Warholik Zoltán az Ötösben

Warholik Zoltán eredetileg tv-bemondó akart lenni, mondta el a műsorban. Amikor gyerekkorában vendégek jöttek hozzájuk, ő egy tollal vagy ceruzával a kezében mászkált, és interjút készített mindenkivel. Nem csak nézte, de "ellenőrizte" is a tévéadást. Ugyanis egy füzetben vezette, hogy ki mikor volt képernyőn, mikor volt egy-egy műsor, ki vezette, milyen témák és vendégek voltak benne.

Ugyanakkor felnőttkorában már nem maradt a gyerekkori álmánál, és nem próbálkozott azzal, hogy bemondó legyen. Warholik Zoltán elmondta, túl nagy volt benne a drukk ahhoz, hogy komolyan jelentkezzen.

A pályaválasztása ezután gyakorlati tényezőket követett. Mivel szerette a könyvet, a betűt, nyomdaipari szakközépiskolában szerzett érettségit. A betűszedő szakma, éppúgy, mint a tévé bemondóság azonban megszűnt, mire ő elkezdte volna felnőtt, munkavállaló életét.

A kultúra mindig fontos volt Warholik Zoltánnak, állandó színházba járó volt, igazi rajongó típus. Ez hozta el számára az újságírást. Meglátta ugyanis Götz Annát egy színdarabban, aki annyira lenyűgözte, hogy riporternek füllentette magát. Sikerrel, ugyanis egy olyan jó interjút készített, amit aztán az Ádám újság lehozott.

Zoli büszkeségének örömét azonban csökkentette, hogy addigra bevitték katonának, és a szülei tudták elhozni neki Tapolcára, a laktanyába az első nyomtatásban megjelent interjúját. A katonaság persze szünetre kényszerítette az éppen induló karrierjét, de amint leszerelt, folytatta az interjúk készítését, amihez vadászta rajongása tárgyait, elsősorban a tévé egykori sztárjait; bemondókat, valamint színészeket. Hogy papírja is legyen róla, amellett, hogy a gyakorlatban már újságíró volt Warholik Zoltán, jelentkezett az első újságíró képzésre.

Ezután ismét nyakába vette a szakmát, és az induló TV2 stábjába bekerült. Szerkesztőként dolgozott, majd megkapta a vallási műsort, amely nem állt igazán közel hozzá, de cselesen átalakította a műsort egyfajta lelki kérdéseket vizsgáló magazinná, és olyan kiemelkedő emberekkel beszélgethetett, mint Popper Péter vagy éppen Törőcsik Mari.

Miután a médiatörvény megváltozásával, a csatornának már nem volt kötelező vallási műsort adnia, így megszüntették a 13 éve futó magazint, ezzel együtt az ő munkáját is. A tévézéstől azonban nem búcsúzott, a következő években szerkesztőként dolgozott több csatornánál, mire megérkezett a Klubrádióhoz. 

Zoli itt találta meg a számítását, mert a korábbi munkáihoz képest, ahogy ő fogalmazott, végre megtapasztalta, milyen, ha a számára kedves vendégeket hívhatja be, és annyi kultúrával foglalkozhat, amennyivel csak akar.