Járványvédelem, vagy a hatalom megszilárdítása?
10/03/2021 07:15
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
A koronavírus miatt hozott jogszabályok sokkal inkább tűnnek a demokrácia meggyengítését célzó lépéseknek, mint valós járványvédelemnek. A New York Times cikke szerint nemcsak Magyarország, Lengyelország és Szlovénia mellett Franciaországban, Németországban, Írországban és Svédországban is megfigyelhető hasonló törekvés. A Politico arról számol be véleménycikkében, hogy az eddig humánus rendszeréről Dániában most az első olyan európai ország lett, amely visszavonja szíriai menekültek tartózkodási engedélyét.
A New York Times ismerteti a Polgári Szabadságjogok Európai Uniója elnevezésű, berlini székhelyű civil szervezet arról szóló friss jelentését, hogy a világjárvány miatt hozott jogszabályoknak egyes esetekben kevés közük van az egészségügyi válsághoz – sokkal inkább gyengítik a demokráciát, így egyebek közt az újságírók megfélemlítéséhez, a tiltakozáshoz való jog szűkítéséhez, az igazságszolgáltatás függetlenségének a megnyirbálásához vezethetnek. A dokumentumot 14 európai ország gyakorlatának tanulmányozása alapján állították össze.
Magyarországon, Lengyelországban és Szlovéniában a kormány a járvány elleni küzdelem ürügyén saját hatalmának a megszilárdítására, a kritika kordában tartására törekszik – emeli ki a jelentés, de a két szokásos vádlott (Budapest és Varsó), valamint a melléjük harmadikként egyre gyakrabban felzárkózó Ljubljana után megemlíti Franciaországot, Németországot, Írországot és Svédországot is, mint ahol – bár ezek erős demokratikus hagyományokkal bíró államok – szintén felütik a fejüket ilyen veszélyek. Sőt, voltaképpen egyetlen európai ország sem mentes ezektől a problémáktól – olvasható a szövegben.
Szóvá teszi az összeállítás, hogy a tiltakozáshoz való jogot szűkítő előírásokat gyakran gyorsított jogalkotási eljárással hozzák meg. A rendkívüli intézkedések nehezítik a végrehajtó hatalom fölötti ellenőrzést, valamint azt, hogy a civil társadalom részt vegyen a politikai folyamatokban. A tanulmány szerzői szerint egyre ellenségesebb közegben kénytelenek dolgozni az újságírók Spanyolországban és Olaszországban. Egyre gyakoribb a tiltakozó megmozdulások szétoszlatása és a tüntetők önkényes őrizetbe vétele Franciaországban, Horvátországban és Bulgáriában. Németországban a rendőrség olyan tiltakozó megmozdulásra is lecsapott, amelynek résztvevői betartották a fizikai távolságtartás előírásait. Írországban a magánélethez való jog szenved csorbát a COVID-fertőzöttek esetében használt mozgáskövető alkalmazások révén, és ezekre az aggályokra nem reagálnak a hatóságok.
Szintén beszámol a jelentést ismertető sajtótájékoztatóról a Politico című amerikai portál európai kiadása. Abban egyebek közt az is olvasható, hogy Szlovéniában rutinszerűen fenyegetik a bíráló hangú újságírókat, ami öncenzúrához vezet, valamint hogy egyre gyakrabban indítanak pereket a közügyekbe beleszólni kívánó nem kormányzati szervezetek aktivistái ellen Lengyelországban, illetve Spanyolországban.
Dániában sem jó menekültnek lenni
Mi történt Dániával? – teszi fel a kérdést ugyancsak a Politicónak a weboldalán megjelent véleménycikkében Michala Clante Bendixen, egy dán menekültügyi civilszervezet vezetője, aki szerint az ország szélsőjobboldali irányt vett menekültügyben. Koppenhága szerint ugyanis Damaszkusz már van annyira biztonságos hely, hogy nyugodtan vissza lehessen oda küldeni mintegy száz szíriait. Ez az egykor elismerten liberális, toleráns, nyitott szellemiségű társadalom, amely tisztelte az emberi jogokat, és erős, humánus jóléti államot tartott fenn, most az első olyan európai ország lett, amely visszavonja szíriai menekültek tartózkodási engedélyét – írja a cikk szerzője.
Azon túl, hogy a dán hatóságok a Damaszkusz környékén uralkodó, szerintük immár megnyugtató állapotokra hivatkozva a múlt héten megfosztottak 94 szíriai menekültet a további dániai tartózkodás lehetőségétől, olyan törvényjavaslat is született Koppenhágában, amely alapján minden menedékkérőt az ország határain kívülre – esetleg valamelyik afrikai országba – kényszerítenének, hogy ügyüket úgymond ott bírálják el. Más szóval – jegyzi meg Michala Clante Bendixen – Dánia, amely 1951-ben elsőként írta alá az ENSZ Menekültügyi Egyezményét, most olyan menekültpolitikára tér át, amely – idézem - sokkal inkább hasonlít az olyan nacionalista országokéra, mint amilyen Ausztria vagy Magyarország, mint a többi skandináv állam politikájára.
A cikkből ugyanakkor kiderül, hogy a helyzet ennél sokkal kaotikusabb, és hogy belátható ideig senkit nem fognak visszatoloncolni Szíriába. Egyfelől tény ugyan, hogy az új dán szabályozási rendszerben tíz év dániai tartózkodás kellene ahhoz, hogy a menekült jogot szerezzen az állandó lakhatási engedélyre, Koppenhága azonban nem kíván tárgyalást folytatni Bassár el-Aszad szíriai elnök rezsimjével – márpedig a visszatoloncoláshoz visszafogadó partnerre is szükség lenne. Önkéntesen pedig csak nagyon kevesen fognak visszatérni Szíriába a 94 most konkrétan érintett személy közül. Azok zöme tehát, akik elveszítik dániai tartózkodási engedélyüket, nagy valószínűséggel dán menekülttáborba kerül. A másik lehetőség, hogy valamely másik európai ország befogadja őket.
Anélkül, hogy alaposabban elmélyülnénk a dán belpolitika rejtelmeiben, annyit mindenesetre érdemes kimazsolázni a cikkből, hogy a diszkriminatív jellegű rendelkezések a szocáldemokraták vezette koalícióhoz fűződnek, és hogy Mette Frederiksen szocdem miniszterelnök azt a jelszót hangoztatja, ami magyar fülnek sem ismeretlen: „a cél zéró menedékkérő”.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
21.03.10. 6:00
Riporter: Kárpáti János