Jézus és a politika
24/12/2021 08:59
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
Mennyire lehet keresztény, és Jézushoz közeli egy olyan migrációellenes politikus, mint Orbán Viktor? Baloldali vagy jobboldali volt-e Jézus, vagy személye és az általa képviselt tanok nem tűrik a politikát? Kárpáti János lapszemléje.
Mint azt számos más médiaintézmény mellett az AP amerikai hírügynökség is jelentette, boszniai tisztségviselők és vallási vezetők elítélték Orbán Viktor magyar miniszterelnök – valamint szóvivője, Kovács Zoltán azon megnyilvánulásait, amelyek arról szóltak, hogy Boszniát nehéz lenne beilleszteni az Európai Unióba, az ország jelentős számú muszlim népessége miatt.
Kovács Twitter-bejegyzésben nevezte kihívásnak Bosznia integrálását. Előzőleg Orbán arról beszélt, kulcsfontosságú kérdés, hogy miként lehetne fenntartani egy olyan állam biztonságát, amelyben 2 millió muszlim él. Boszniában éles hangon reagáltak. Néhány párt azt javasolta, töröljék Orbán tervezett szarajevói látogatását. Huszein Kavazovics főmufti idegengyűlölőnek és rasszistának nevezte a magyar kormányfő kijelentését. Szefik Dzsaferovics, aki a háromtagú államelnökségben a szerb és a horvát mellett a testület bosnyák tagja, szégyenletesnek és otrombának minősítette Orbán állítását. „Nem jelent kihívást kétmillió muszlim integrálása az EU-ba, hiszen őshonos európai nép vagyunk, amely mindig is itt élt, európaiak vagyunk” - fogalmazott Dzsaferovics.
Az AP megjegyzi, hogy Orbán közismert migrációellenes politikájáról és arról, hogy azt állítja, a muszlim migránsok jelentik a legnagyobb veszélyt Európa keresztény értékeire. Eközben támogatja annak a Szerbiának a gyors EU-csatlakozását, ahol szövetségese, Alekszandar Vucsics elnök egyre inkább autokrata politikát folytat.
Baloldali vagy jobboldali volt-e Jézus?
Most pedig néhány mondat kissé tágabb összefüggésben a keresztény értékekről, karácsony előtt – igaz, Orbán Viktort itt sem tudjuk megkerülni. Baloldali vagy jobboldali volt-e Jézus? – teszi fel a kérdést a Politico című amerikai lap és portál európai kiadásában Jacopo Barigazzi, de rögtön hozzáteszi: a Vatikán azért küzd, hogy kizárja a politikát a vallásból és a vallást a politikából.
A szerző kiemeli, hogy Jézus a szegények szószólója volt, a politikában mégis a keményvonalas konzervatívok és az olyan migrációellenes populisták sajátítják ki, akik leginkább arra hajlanak, hogy visszataszítsák a veszélybe a menedékkérőket. Példaként említi Orbán Viktort – a migrációellenes radikálist, a keresztény Európa és az illiberális demokrácia önjelölt bajnokát –, továbbá Donald Trumpot, a szélsőjobboldali olasz Matteo Salvinit és a szintén olasz, posztfasisztának bélyegzett Giorgia Melonit.
A Politico cikke kifejti, hogy miközben a római katolikus egyház kitart egyes konzervatív tételek mellett, például az abortusz és a hagyományos családszerkezet kérdésében, Ferenc pápa bizonyos ügyekben tudatosan liberális álláspontra helyezkedik, legalábbis elődeihez képest. „Ki vagyok én, hogy megítéljem” – mondta egy alkalommal a homoszexualitásra utalva. A migrációt illetően az egyházfő nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem arra, hogy nagyvonalúbb megközelítést szorgalmazzon. Ferenc abban is megengedő álláspontra helyezkedett, hogy áldozhat-e az a politikus - konkrétan Joe Biden amerikai elnök –, aki támogatja a terhességmegszakítást.
Barrigazzi a cikkben idézi Manuel Enrique Barrios Prietót, az EU püspöki konferenciája bizottságának a főtitkárát, aki arra hívta fel a figyelmet: Jézus kétezer éves tanítását nem lehet azokra a politikai kategóriákra redukálni, amelyek csak a francia forradalom időszakában öltöttek formát. Emlékeztet a cikk szerzője arra is, hogy Pietro Parolin vatikáni államtitkár szintén Isten átpolitizálásától óvott idén szeptemberben, amikor a kereszténydemokratákat is soraikban tudó Európai Néppárt vezetőivel találkozott.
Az a vita, hogy hol is van Jézus helye a földi politika világában, régi keletű, annak ellenére, hogy maga Jézus azt mondta Poncius Pilátusnak: az én királyságom nem e világból való – emlékeztet a Politico szerzője, és megszólaltatja Marco Filoni olasz politikai filozófust, aki szerint Jézus körül a középkortól Hegelig és Nietzschéig valóságos kulturális ipar keletkezett, amely a legkülönbözőbb ügyek lovagjává tette. Az már főként a modern kor terméke, hogy Németországban, Olaszországban a kereszténydemokrata pártok emelték programjukba a vallási értékek képviseletét, szemben a gyakran szocialista, kommunista szekuláris, antiklerikális világnézettel.
A legutóbbi időszak felfordulásai nyomán aztán egy sor újabb párt tűzte zászlajára, saját identitásának részeként a kereszténységet. A 2007-2008-as pénzügyi válság és a 2015-2016-os migrációs válság a közvélemény jelentős részében félelmet keltett és gyanút ébresztett a globalizációval, a liberalizmussal, a külföldiekkel, vagyis összességében a nyílt társadalom eszméjével szemben – ismerteti a cikk szerzője annak a Iacopo Scaramuzzinak a véleményét, aki könyvet írt arról, miként használják fel a populisták a kereszténységet.
Ezeknek a mozgalmaknak kevés közük van a hithez – mondja Scaramuzzi, és megjegyzi: a populista politikusok gyakran nem is hagyományos családban élnek, Trump és Salvini elvált, Meloni pedig gyermekét egyedül nevelő anya. A vallás hangsúlyozása gyakran nem annyira a hitről, hanem inkább a nosztalgiáról szól, és „a kereszténység a közös nyelvezet, a hagyományok aurája, a visszaemlékezés kényelme arra az aranyozott múltra, amelyben nem volt Európai Unió, nem volt melegházasság és nem voltak muszlimok a városban” – idézi a Politico Iacopo Scaramuzzit.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi fotó: Albrecht Dürer: Krisztus szenvedései metszet
2021.12.24., péntek 6:00
Riporter: Kárpáti János