Kamupipőke és a nemlétező igazságügy

Értelmes, a szakmájában jártas és nyitott gondolkodású politikusnak tartom Varga Juditot. Mindez abból is látszott, hogy hajlandó volt leállni a szerinte „nemlétező Klubrádióval” a Polgári Magyarországért pódiumbeszélgetése után. S az sem mellékes a róla kialakult képben, hogy visszakérdezett, vitára hívott, érdekelte, mit mondunk „MI”, amikor ilyen félmondatot szúrt be az interjú során: „kérdezem a Klubrádiótól”.

Ettől a ponttól kezdve szépen kiléptünk az interjú hagyományos kereteiből: én megszűntem kérdezőnek lenni, ahogy ez újságíróhoz illik, és ő mintha egy-egy percre (8 perces beszélgetés) kilépett volna kényelmi zónájából, a bullshit lózungvilágból. Ez persze nem jelenti azt, hogy politikai arcát szépre festette volna a szememben. Végig dühített – már a hallottakon kívül –, hogy sok jót tehetne mindannyiunkért, ha nem adja el a lelkét Lucifernek. Ha ez a nyugati mércével is értékelhető politikus nem ennek a gátlástalanul korrupt és szennyes rezsimnek a rendíthetetlen kiszolgálója lenne.  

Ugyanakkor naiv lennék, ha nem értékelném át utólag is a hallottakat, hogy a mosolygós álarc mögött egy megátalkodott és gyűlöletteljes alak húzódik meg, mert amikor egy kicsit nem figyelt a civilizált viselkedés szabályaira, kitört bele az elfojtott félelem és hatalmi arrogancia. Ráadásul megkaptam a magamét, mert nem szerveztem le előre az interjút! Úgy beszélt, mintha lett volna bármi esélyem ebben az esetben szóba állni vele! A Klubrádió oldalára beírt vélemények közül jópár nagyon jól hangzik: nemlétező igazságügyi miniszter, nemlétező igazságügy, kamipiőke – kár, hogy kihagytam akkor ezeket a ziccereket!

Nyomta a rizsát. Mint a csapból a víz, folyt belőle a szó: mindenkitől meg kell védeni Magyarország szuverenitását. De leginkább persze a pénzzel teli Brüsszeltől. S volt mersze rákérdezni: ugye boldog vagyok ebben a szép hazában! Vajon csalódott, amikor a válaszomat hallotta? Ez komolyan érdekelne… Ám vágott az agya: de hisz a fiatalok kalandvágyból hagyják el szép kis hazánkat, s mint a mesebéli fiúk, elindulnak szerencsét próbálni.

De talán az fájt a legjobban ezen az estén, amikor – oly sokszor az elmúlt években – megint a fiatalokat látom félrevezetni. A kifogástalan szervezésnek köszönhetően többen voltak ők, mint az előadók korosztálya, vagy éppen a politikai véleményvezérek. Az előadók – Stumpf István volt alkotmánybíró, Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos, Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, és Kruchina Károly Fidesz-polgárjogi szabadságharcos – csűrték csavarták a kacifántos jogi nyelvezetet, hogy még csak véletlenül se lehessen kihámozni belőle az álságosságot. Falták minden szavukat a fiatalok, hisz ők már csak koruknál fogva is – mindenre nyitottak… Hogy felmerült-e bennük bármilyen kétely? Ezt nem tudhattam meg, mert nem kérdezhettek a pódiumbeszélgetés végeztével. Van miért aggódnunk.