Karácsonyi ének - Szénási Sándor jegyzete

Holnap majd úgy lesz, hogy a mamáért, akit a villamoson, ahová a család szerint nem is lett volna szabad felszállnia, meglöktek és megütöttek, és azóta szobafogságra van ítélve, a fia elmegy, és elviszi magához, de csak délután, és csak azért, hogy az idős hölgy némi karácsonyillatot gyűjtsön be esti magányához. Gyertyagyújtásra, vacsorára nem maradhat, hiszen a többiek leveszik majd a maszkokat, még a fia várandós lánya is, a veszély tehát sokszoros.

Viszont délután megbeszélik, hogy a vakcina már úton van, a mama online és levélben is bejelentkezett az oltásra, tökéletesen figyelmen kívül hagyva barátnői aggodalmait, miszerint a kormány az ő engedélyével jut majd így az egészségügyi adataihoz, és ki tudja, mit tesz velük, vagyishogy nagyon is lehet tudni, hiszen választások jönnek. Igaz, nem most, nem is jövőre, de hát mindenki úgy tesz, mintha az a reményt keltő, illetve félelmetes, előre kiszámítható, illetve végre kiszámíthatatlan nap már itt toporzékolna a küszöbön.

A mamát viszont hidegen hagyja, hogy egy Rogán nevű miniszter megtudja-e, hogy tavaly csípőprotézis műtéten esett át, és előrehaladott csontritkulása van. Legyen ezzel boldog, gondolja a mama, aki március közepe óta van bezárva, bár a nyár elején, amikor az ország komoly nyugdíjas lázadással nézett szembe, sorstársaival demonstratíve és csoportosan jelent meg a köztereken, és egyetértett a volt barátjával, aki betelefonált a Klubrádió egyik interaktív adásába, hogy közölje: inkább hal meg szabadon, mintsem hogy valami kórságtól remélje, hogy az majd véget vet az üres fal bámulásának az üres lakásban.

A rettegő család megnyugodhatott: a mama, de még a volt barátja sem lett covidos, és végre mind a ketten elfogadták a magányt és egy új mobilt, amin keresztül a türelmetlenül sóhajtozó unokákkal teremthettek kapcsolatot.

De most, ha igazi, családi karácsony nem is, egy kiskarácsony, egy délutáni fenyőillat kijut majd. De nem is baj ez. Az ex, a Pista estére átjön, fa nem lesz, de összeülnek majd, mint régen, és nevetnek nagyokat. Felszabadultan. Már úgysem árthat nekik se járvány, se magány, ha menni kell, hát ketten mennek.

Szénási Sándor jegyzete a 2020. december 23-i Esti gyorsban hangzott el.