Kasszasiker – Józsa Márta jegyzete

Egy nagy, élelmiszert árusító multicég kasszáinál veszem észre, hogy napról egyre több olyan élelmiszer gyűlik össze, amelyet nem tudtak elvinni a vevők, mert betették ugyan a kosárba, de a pénztárnál derült ki, hogy nem tudják kifizetni.  És minthogy az ott dolgozók is túlhajtottak, nincs mindig idő visszaszállítani a ki nem fizetett árut a polcokra, ott halmozódnak a pénztárgép mellett.

Bele is gondoltam, ki tudja, hány csirkefarhát járta meg már ezt az ide-oda utat. Egy-egy árufeltöltő visszacipeli a gondolákhoz, egy-egy vevő megpróbálja kifizetni. De már nem megy, hát ma sem jut köret a sapkás krumplihoz. Szinte napról napra cserélődnek a boltban dolgozók, már nincsenek megszokott arcok, egyre fiatalabbak olvassák le a vonalkódokat, a minap egyik azon poénkodott, hogy ő ezt a bort nem vehetné meg, mert még nem töltötte be a tizennyolcat. Ott ül naphosszat az egyenruhájában, lényegében kamasz, két centis műszempillákkal, a hajába fonott szalagokkal, csillámporral, kedvesen nevetgél ismeretlen emberekkel. Egy napon azonban ismerőssel beszélget a szapora árupakolás közben, és az mondja: tudod, nagyon örülök, hogy nem tanultam tovább, érettségim sincs. Ha csak egy kicsivel többet tudnék, biztos nem bírnám ki ezt a hajszát.

Innen is látszik, nem csak a Holdról: itt az üzenet igenis átjött. Talán hallotta az érvelést valahol a kisasszony, vagy magától jött rá e létigazságra: a tanultakkal csak a baj van. Nem lesznek elég jó rabszolgák a multipiacon, ha titokban olvasgatnak pihenőidejükben, már ha van nekik. Aki túl sokat tanul, annak esetleg eszébe juthat a tudást másnak is átadni, aztán csak a baj van vele. Karinthy, Vörösmarty, Kölcsey – biztos, hogy most nem három irodalmi nagyság jut eszünkbe e három tulajdonnévről. A magyar irodalom nagyságairól. Hanem három iskola, ahonnan a rendőrminiszter tanárokat rúgatott ki. Amúgy rendesen, bakancsos, urambátyámos módra, még ahhoz se vették a fáradtságot, hogy először nekik szóljanak, először kikürtölték az uradalmi harsonán országnak-világnak. Mert ők ezt is megtehetik. Elvégre kirúgni legjobb bakanccsal. Hogy rendesen fájjon. Hogy értse meg, hogy lehetne ő sikeres kasszásnő egy reggel hattól este tízig nyitva tartó üzletben, és talán még abban is válogathatna, hogy melyik cég fizeti a tanári fizetésének a háromszorosát, vagy négyszeresét. Ehelyett matekot, meg biológiát tanult, magyar létére angolt meg németet. No meg elolvasott mondjuk az említett költőktől ezt-azt, amelyből megtanulhatta balszerencséjére, hogy a művelt emberfőtől mennének előre a dolgok. És azoktól, akik el is tudják mondani, könyvben, katedrán, ki-ki választása szerint.

Azt mondja Sopsits Árpád filmrendező és költő – hamarosan hallják is – hogy nevelőotthonban nőtt fel, ötvenketted-magával, a Kádár-rendszerben. Közülük ketten végeztek egyetemet. Tippeljünk: hány mai – nem, nem nevelőintézetből, nem szegregátumból, gettóból – egyszerűen csak átlagos állami oktatásban tanuló gyereknek lesz motivációja, tanára, támogatása, lehetősége ahhoz, hogy túlláthasson azon a perspektíván, amit ezek a nagyurak szánnak nekik: a futószalagon.

 

Sopsits Árpád: Minden naphosszat

Sopsits Árpád: Kiálló szög

Sopsits Árpád: Londoni versek (részlet)

 

Józsa Márta jegyzete a Útszélen című műsor 2022. december 1-jei adásában hangzott el.