Kezdjünk el hátradőlni – Kárpáti Iván jegyzete

Vannak szlogenek, üzenetek, amik még a szokottnál is feljebb viszik az amúgy sem alacsony vérnyomásomat. Nyilván a járvány is kitermelte a maga jelszavait, fordulatait. Ebből leginkább beette magát a hétköznapokba  – nem kis részben a média áldásos tevékenysége folytán – a „nem dőlhetünk hátra”.

Én ezt már csak iróniával emlegetem, de sokan komolyan gondolják. Ők azok, akik nagyon sokáig nem fogják tudni elengedni azt az életet, amibe ez természeti katasztrófa és a döntéshozók kényszerítettek minket. A maszk, a távolságtartás, a négy fal, meg persze az állandó gyanakvás a másik emberrel szemben, aki nyilván egy potenciális gyilkos. Nem kevesen vannak, akik addigi megfoghatatlan, alaktalan szorongásaiknak végre egy jól körülhatárolható, megnevezhető formát – a vírust – találtak, ami ellen ebben a formában lehet védekezni. Sajnos ők ezzel nem nyertek feloldozást, az a belső félelem, ami eddig is megvolt, csak ideiglenes húzódik meg egy sarokban. Majd nekik is el kell engedniük a járvány adta lehetőséget és újra szembe kell nézniük saját démonjaikkal.

Tehát azt mondom, hogy szépen fokozatosan, de kezdjünk el hátradőlni, kényelmesebben elhelyezkedni. Különösen arra vigyázzunk, hogy a gyerekeket és főleg a legérzékenyebb időszakukat élő kamaszokat ne sanyargassuk tovább. Nem, az nem érv, hogy kussoljanak, mert nem bombáznak és nincs háború. De, az ő szempontjukból szőnyegbombázás volt, óvóhely és ezeket az éveket nem adja vissza nekik senki, ahogy a hagyományos háborúkban elrabolt éveket sem. Üres szlogenek puffogtatása helyett, inkább kezdjük el újraépíteni az életünket.

Aki pedig erre képtelen, az legalább ne akadályozza a többieket.

Kárpáti Iván jegyzete a 2021. május 11-i Esti gyorsban hangzott el.