Kilencven százalék szerencse – Jordán Tamás az Élni jóban
1/01/2023 10:39
| Szerző: Lehoczky Mirjam
Jordán Tamással, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai-díjas színművész, rendező, színigazgatóval Kadarkai Endre műsorvezető beszélgetett az Élni jóban. A Nemzeti Színház volt igazgatója, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapítója és örökös tagja szerint mindig is jó volt élni, élete minden pillanatáért hálás. Bár, a Jóistennel nagyon változó a viszonya.
Jordán Tamás azt mondta, a felkérés után lepergette élete filmkockáit, és ő boldog életet élt. Változatos életének minden szakasza gazdag és jó volt, szeretett benne minden pillanatot. Szerinte sok múlik a szerencsén, úgy véli, a színészi pályán elért sikerhez is 90 százalék szerencse és 10 százalék tehetség kell. Az egész életét végigkísérte a szerencse. Azonban nem elég önmagában a szerencse, fel kell tudni ismerni és felkészültnek kell rá lenni az adott pillanatban.
Mindemellett hisz az eleve elrendeltetésben, és ezt a kettőt nem érzi ellentmondásosnak. Szerinte abban a bizonyos "nagy könyvben", amit írnak, a szerencse nagyon jó dramaturgiával be van építve. Természetesen a balszerencse is, de ez őt elkerülte. Úgy érzi, olyan, mintha jó diákként eleget akarna tenni a műsor követelményeinek, pedig csak arról van szó, ő ilyen.
Igazi derűvel, optimizmussal élte meg a nehezebb időszakokat is. Nem tudja, hogy kell ezt csinálni, szerinte ez a génekben van, vagy hamar megszerzett tudás. Igazán haragudni sem tud senkire, pedig biztosan voltak olyanok, akik ártani akartak neki, de nem tud rájuk neheztelni. Hiszi, hogy vannak leosztott pozíciók, ahol az ott ülőnek az a dolga, hogy vele kiszúrjon, ellehetetlenítse. Sokszor elfelejtette, hogy valakivel nincs jóban, és a következő találkozáskor kedélyesen elbeszélgetett vele. Azt is tudja, hogy egy kis adag önzés is van ebben a hozzáállásban, de azt szeretné, hogy mindenki szeresse.
A színész gyerekként hittanra járt, ahol úgy véli, megkapta a legfontosabbat, amit a vallástól meg lehet kapni, a szeretet szabályát, áthághatatlan törvényét. Nem is érti, hogy emberek mennyire nem akarják megérteni egymást, mert ilyenkor tulajdonképpen a szeretet parancsát szegik meg.
Azt gondolja, talán azért van könnyebb helyzetben, és tud jobban megérteni másokat, mert neki színészként is meg kellett keresni a negatív szereplőknek is a jó tulajdonságait, mert olyan nincs, hogy csak fekete vagy csak fehér valaki. Amikor rendezett, tudnia kellett azt, hogy mind a két félnek van igazsága, és akkor jó a konfliktus, ha nem lehet egyértelműen ítéletet mondani.
Jordán szerint minden szülőnek rengeteg gyerekszáj-története van, ő kettőt őrzött meg igazán. Ebből az egyik az, amikor Adél lánya 4-5 éves lehetett, és a gyulai strandon sétálgatva beszélgettek. Mesélte a gyereknek, hogy amikor ő még nem is élt, rengeteget veszekedtek itt az anyukájával, mert nem értettek egyet. Erre a kislány hosszú csend után azt kérdezte: „Miért nem feleztétek el?”. Ez a gondolat minden vitánál eszébe szokott jutni, rettentő tanulságos, mert egészen másképp látja az ember így a helyzetet.
Azt mondja, az istennel nagyon változó a viszonya. Vallásos nevelést kapott, de 1953-ban eldöntötte, hogy nem lesz köze az egyházhoz. Amikor ugyanis a legendás 6:3-at közvetítették, neki erre az időpontra tették a hittan óráját, hogy tanulja meg a lemondást, az alázatot. Ez annyira felháborította, hogy szakított az egyházzal. Sokáig ateista volt, aztán egy autóbaleset után megint átértékelte a kérdést. Egy januári napon a jeges autópályán megcsúszott az autójával, ami többször megpördült, mivel ő nem volt bekötve, hátra zuhant a hátsó ülésre és közben hangosan kimondta, hogy vége. Aztán amikor a mindent beborító néma csendben konstatálta, hogy mégis él, rögtön tudta, hogy a jóisten megmentette és azt üzeni, sok még a dolga.
Jó néhány éve eldöntötte, ahhoz hogy szívesen és jól éljen, minden dolgát maximálisan jól kell teljesítenie. Ezért minden előadás előtt arra gondol, hogy az előtte álló előadás a nagy vad, amit el kell ejteni. Azt mondja, ez az elhatározás hatalmas energiát, erőt és önbizalmat ad. Amikor pedig már benne van a folyamatban és tudja, hogy a markában van, magabiztosnak és nagy jövő előtt állónak érzi magát, ilyenkor teljes a színészi boldogsága.
Szerinte annyi a titok, hogy pontosan fel kell mérni a lehetőségeinket és nem vágyakozni irreális dolgokra. Tudja, hogy nem lehet pápa, maximum egy szerepben, Oscar-díjat sem fog kapni, de lehet egy nagyon boldog színész, ha azt a feladatot, ami aznap vár rá, jól megcsinálja.
2022. december 24. szombat 12:05
Műsorvezető: Kadarkai Endre
