Krusovszky Dénes: „Ha Demeter Szilárd a híd, senkinek nem javaslom az átkelést”

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője, azt a kijelentést tette, hogy ő egy híd szeretne lenni, és azt üzente a jobboldali alkotóknak, hogy a szimpátiájuk kevés, mert tehetségesnek is kell lenni. Krusovszky szerint a kijelentése, egyfelől mintha szabadkozás lenne, más részről ezeknek evidenciáknak kellene lennie. Egy normálisan működő kulturális életben nem kell olyat mondani, hogy a minőség a döntő, nem a pártszimpátia. Azt mondta, nem szabad elfelejteni, hogy Demeternek az volt a belépője, hogy száztíz százalékig Orbán-hívő, most meg azt mondja, hogy jó lenne, ha a jobboldali szimpátia mellett jókat is írnátok kedves barátaim. Olyankor mondanak ilyeneket, ha nincs valódi mondanivaló. Ha Demeter Szilárd a híd, nem javaslom az átkelést senkinek. Nem meglepő tőle, hogy össze-vissza beszél, sokszor mond egymásnak szögesen ellentmondó kijelentéseket.

Krusovszky úgy véli, hogy erről kell beszélni, önmagában megmutatja, milyen minőségű ez a rendszer, amiben élünk, mit épített kulturális területen ez a kormányzat az elmúlt tizenhárom évben. A keretek adottak, amit pénzből fel lehet építeni, azt felépítik, de hogy belül mi van, az más kérdés. Ezzel az attitűddel nem lehet tartalmat és minőséget egyszerre felépíteni, csak az üres beszédek maradnak, amikkel nehéz mit kezdeni, mert nem jelentenek semmit, leginkább segélykiáltásnak tűnnek. Az intézményeket mindig fel tudják tölteni emberekkel, a kérdés az, milyen szakemberek, vagy művészek lesznek hajlandóak olyan kompromisszumokat megkötni, amivel ebbe a játéktérbe belépnek.

Azt mondja, a Matthias Corvinus Collegium talán a legügyesebben, legátgondoltabban lett felépítve, és a legtöbb pénzt ide pumpálták. Itt is alapvető problémákat lát, mindig felmerül nagyon titkoltan, hogy itt valami kormányhoz hű, konzervatív fiatal elit kinevelése a cél. Annak ellenére, hogy az egyik oldalon egy abszolút társadalmi rétegződést befagyasztó politikát látunk, a másikon pedig elitváltásban reménykednek. Történelmi tapasztalat, hogy az elitváltás nem úgy működik, hogy leváltjuk őket, hanem úgy, hogy képzi magát. Persze erre a változásra lehet hatással lenni, de az alapfeltétele, hogy legyen társadalmi mobilitás is, ha pedig ilyen nincs, akkor hogyan akarna elitet váltani egy társadalom? Szerinte ez csak úgy működik, ha az elit, amit kinevelnek, az tényleg minőségi oktatásban részesül. A tényleg kiművelt emberfők, ha ők elérnek egy műveltségi szintet, kritikussá válnak. Az értelmiségnek szükségszerűen kritikusnak kell lenni, egyszerre nem lehet valaki lojális és kritikus. Innentől van egy megoldhatatlan helyzet, a politikai hatalomnak támogató értelmiségre van szüksége, de ahhoz, hogy minőséget tudjon létrehozni az értelmiség, ahhoz kritikusnak kell lennie. Kritikus támogató pedig nem nagyon létezik.

Azt látja, hogy nagy küzdelem megy, és az MCC-nek nem az a célja, hogy egy meglévő ideológiát képviseljen, hanem hogy ezekből a topikokból, amit ezek a szélsőjobbra hajló influenszerek különböző helyeken bedobnak és felfuttatnak, megpróbálják összegyúrni egy egységes ideológiába. Úgy véli, abból nem lesz ideológia, hogy homofóbok, rasszisták, vagy menekült ellenesek vagyunk. Ezek különböző tematikák, amit hiába próbál belegyömöszölni egy konzervatívnak mondott, ideológiai bödönbe az Orbán-kormány, valódi ideológiává nem válik.

Azt mondja, ha arra számítanak, hogy sokan megkötik a maguk külön békéjét a hatalommal, az azért nem logikus elképzelés, mert éppen, hogy azt látjuk, egyre negatívabb dolgokat mutat fel a hatalom, ami egyre többeket riaszthat el, egyre több embert felháborít és nyomaszt a kulturális életben. Nem afelé mozog a rendszer, hogy minél csábítóbb legyen, hogy kompromisszumokat kössünk vele, hanem elidegenít önmagától. Most még azt látni, hogy keményedik a rendszer. Jönnek az olyan átláthatatlan és káros dolgok, mint a Libri felvásárlása, vagy a gyermekvédelminek nevezett törvény, ami nem elég, hogy homofób és vállalhatatlan, civilizálatlan marhaság, ezen kívül még a cenzurális megoldások felé nyit meg egy kaput, egyes könyveket akármelyik pillanatban ki tud rekeszteni. A színházak és a filmesek is örült nehéz helyzetben vannak, hiszen az ő munkájukhoz infrastrukturális feltételek kellenek. Azt mondja, középkorú íróként még mindig könnyebb, ő viszi a laptopját és kész.

A beszélgetés visszanézhető a Klubrádió YouTube-csatornáján is. Feliratkozott már rá?