Lakner: Ez a népszavazás maga az illiberalizmus, teljes pompájában

Lakner Zoltán politológust, a Jelen főszerkesztőjét elsőként arról kérdeztük, mit gondol a Pegasus-ügyről: szerinte talán lehet olyan lenyomata, hogy valamilyen szinten mindig emlékezni fogunk rá, és az is sokat számít, milyen új információk derülnek ki a következő hónapokban. De alapvetően attól tart, hogy nem marad fenn olyan intenzitással, ahogy eleinte, sőt, már most sincs róla annyi hír, mint másfél hete.

Arról is kérdeztük a politológust, el lehet-e azt könyvelni, hogy a kormány népszavazási kérdései akkor is átmennek a választási bizottságon, ha jogilag nem pontosak, nem jól megfogalmazottak, Karácsony Gergely kérdéseit pedig váratják. Lakner Zoltán nem tudja, ki lepődik meg ezen, és azt se tudni, hogy mik lesznek az egésznek a politikai következményei, sikeres lesz-e a népszavazás (sőt, a sikerességét is nehéz pontosan definiálni). De igen, ez a népszavazási procedúra maga az illiberalizmus, az illiberális demokrácia a teljes fényében – fogalmazott. Hiszen vannak demokráciára emlékeztető aktusok, van népszavazás, amelyet kormány is kezdeményezhet, és más is, vannak jogszabályok, de az azok alkalmazására és felügyelésére rendelt testületek (jelen esetben a Nemzeti Választási Bizottság) „egyértelműen szelektív módon használják a jogszabályokat”. A kormány kezdeményezését azonnal átengedik, a főpolgármesteréről majd egyszer döntenek, nem tudjuk, mit, de ha elhúzzák az időt, az már lehetetlenné teszi, hogy azokat a választás előtt meg lehessen vitatni.

A Munkáspárt egyik kérdése – a tankötelezettség korhatáráról – viszont átment a rostán. Erre Lakner úgy reagált: „néha azt gondolom, hogy a Hírcsárda országában élünk”, ezt tavaly karácsony előtt adta be Thürmer Gyula pártja, eddig fektették, és most hogy, hogy nem, most átengedték. Nehéz nem arra gondolni, hogy ezzel az lehet a szándék, hogy az ellenzék nehezebben tudja bojkottálni a népszavazást. Hiszen lesz egy olyan kérdés is, amelynek a tartalmával egyébként egyetért, hiszen az ellenzék teljes joggal követeli 10 éve, hogy a tankötelezettséget emeljék vissza 18 évre. A „politikai macherkedés” ellenére el lehet mondani a választóknak, hogy erre a kérdésre szavazzanak, a többit meg bojkottálják, bár ez kicsit bonyolultabb. Ez megy a szemünk előtt, azt a testületnek, amelynek törvényességi felügyeletet kellene gyakorolnia a népszavazási ügyekben „láthatóan, egyértelműen politikai szempontok” vezérlik abban, hogy miről tárgyal, mit enged át és miről nem tárgyal.

Kitért arra is, hogy egyértelmű igen-nemmel megválaszolható kérdéseket lehet föltenni népszavazásra, és olyanokat, amelyek világos törvényhozási aktust vonnak magukkal. Na de ebben az esetben maga a miniszterelnök jelentette ki, hogy a törvény már megvan.

Mi lehet ezzel a cél, mi számít sikernek?

Az a lényeg, hogy sokan elmenjenek; a kvótanépszavazásra is 3 millióan mentek el és a túlnyomó többségük a kormány álláspontjával értett egyet, noha ennyi szavazója nincs a Fidesznek. A népszavazás alkalmas arra, hogy keresztbe metssze a politikai táborok határait, ürügy lehet arra, hogy ezt a homofób-transzfób témát napirenden tartsák, és a kormány abban reménykedhet, hogy ha sokan elmennek, előzetes győzelmet arathat a választáson. Aztán vagy azt mondják majd, hogy legyőzték az ellenzéket, vagy azt, hogy az ellenzék nem hajlandó megvédeni a gyerekeket.

Közölte: jónak tartja, hogy az ellenzék teljesen másról akar népszavazni, mert mindig akkor tette a legrosszabbat magának, amikor bement a kormány utcájába. Az ellenzéknek el kell mondania, hogy a kormány által feltett kérdések nem létező problémákkal foglalkoznak, hamis állításokkal operálnak, ehhez képest be lehet mutatni, hogy vannak valóban fontos ügyek az országban – vélekedett Lakner Zoltán az Esti gyorsban.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Facebook