"Lássuk világosan, a devizahitelesek hátán tartotta meg magát a magyar gazdaság"

Ölveczky István szerint a történet úgy kezdődött, hogy 2004-2005 körül már nem lehetett forinthitelt kiadni, magasak voltak a kamatfeltételek, ezért nem tudtak hitelezni a bankok, a költségvetés pedig üres volt, nem volt benne pénz. Ezért a kormány és a bankszövetség összedugta a fejét, hogy lehetne beindítani a gazdaságot, és arra jutottak, hogy a devizakamat alacsonyabb, így útjára engedték ezt a fajta hitelezést. Az ügyvéd szerint ez önmagában jó ötlet volt, hiszen a devizahitel nagyon kedvező feltételű konstrukció, és a hitelezésnek ezt a formáját a bankok 2004 előtt is használták, ezért ismerték a kockázatokat is. Úgy véli, a szerződések voltak tisztességtelenek, hiszen a kockázatot fillérre pontosan lehetett látni, csak ezt nem mondhatták ki a bankok. Ha jelezték volna, hogy pontosan ugyanaz a kockázata, mint a forintnak, akkor az egész megdőlt volna és nem lehetett volna hitelezni. Ezeket a nagyfokú kockázatokat, amelyek ilyen devizahitelezésnél fennállnak, a magyar lakosság vagyoni és jövedelmi helyzete alapján képtelen kezelni, ezt mindenki tudta, a bankok is tudták. Hozzátette, hogy egyes országokban visszamenőleg törölték ezeket a borzalmas terheket, és a kormányok megoldották, hogy több millió ember ne menjen tönkre.

Szerinte a szerződéskötés előtti állapotot kell visszaállítani, és a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint elszámolni, ami azt jelenti, "amit kaptam és amit visszaadtam, annak a különbségével számoljunk el". Szégyennek gondolja, hogy a bírói kamara a magyar jogszabályokat teljesen félreteszi, és amit az uniós jog kicsavar belőlük, azt is nagy nehezen hajlandóak csak alkalmazni. Szerinte a 2020-as évekhez méltóan, modern gondolkodással azt kellene mondani, hogy tessék szíves lenni tisztességes szerződéseket adni a szolgáltatóknak, hitelezőknek. Szerinte világosan kell látni, hogy "a devizahitelesek hátán tartotta meg magát magyar gazdaság".

Azt mondta, nincs baj a hitelezéssel, a bank is piaci szereplő, hagyni kell dolgozni. A polgárjog is kimondja, szabad megállapítani a szerződéskötés feltételeit, de azért van a bankfelügyelet és az állam, hogy ezt bizonyos keretek közé szorítsa. A mostani forinthitelek kamata négy-öt év múlva gyűrűzik majd be, ezért meg kellene határozni a kamat felső határát, amit vállalni tud az ügyfél, és akkor mindenki tudná, mit vállalt. Persze, ha a gazdaság nem működik, mindegy, hogy mit csinálunk, tisztességesen vagy tisztességtelenül hitelezünk-e. A kölcsönnek mindig van kockázata, hogy nem tudja visszafizetni, akinek nincs biztonságos háttere. Ezért mindennek az alapja az erős gazdaság, amire lehet építeni, és akkor könnyebb lesz "tudóskodni" azon, hogy milyen feltételekkel szerződjenek le az ügyfelek.

Ravasz László úgy látja, nagyon nagy utat járt már be az az ügyvédi kar, amely a fogyasztók érdekében devizaügyekben szembe szállt, az ő küzdelmük eredménye is, hogy már nem onnan kell indulniuk, mint amikor ezek a perek elkezdődtek. Sajnos még nem érték el azt a szintet, ami ebben a kérdésben megnyugvást biztosítana, vagy tényleges, átfogó, széleskörű védelmet adna a tisztességtelen szerződésekkel szemben a devizahiteleseknek.

Hozzátette: szeretné felhívni a figyelmet, hogy nem olyan régen született az Európai Unióban egy ítélet, amelyet, ha komolyan vennének, "az összes magyar devizaszerződést bebuktatná". Természetesen a Kúria elutasította, arra hivatkozva, hogy francia ügyben hozták meg a döntést, így Magyarországon nem lehet alkalmazni. Ennek a döntésnek a lényege, amit eddig nemigen mondtak ki, hogy kétfajta kockázatot különböztetnek meg, az egyik a jelentős kockázat, a másik az úgynevezett aránytalan kockázat. Ez utóbbit akkor kell megállapítani, ha a felvett tőkeösszeget a devizakockázat miatt jelentősen meghaladja a visszafizetendő tényleges tőke összege. Tehát magát a tőketartozást növelte meg irdatlan módon a devizakockázat, és ha ez így van, akkor a magyar szerződések alapból tisztességtelenek, mert aránytalanul magas kockázatot terheltek az adósokra. Azt is kimondja az ítélet, hogy ilyen esetben, ha megfelelően tájékoztatták volna az adóst, tehát elmondták volna, hogy duplájára is emelkedhet a tőkealap, akkor soha nem írták volna alá ezeket a szerződéseket a fogyasztók.

Az ügyvéd kiemelte: minden európai uniós döntés úgy kezdődik, hogy a bankok szakmai ismeretére figyelemmel elvárható lett volna, hogy előre lássák ezeket az eseményeket, és hogy a bank felel mindazért, amiről nem tájékoztatott, vagy amiről tudott, esetleg szakmai ismeretek alapján elvárható, hogy tudjon. Ezért teljes hazugságnak tartja a bankok részéről azt a hivatkozást is, hogy sose lehet látni, mi lesz húsz év múlva, mert itt nem a hosszú táv a lényeg, mivel a tőkekockázat a futamidő elején látszik, a szerződés megkötése utáni első egy-két év a döntő.

Szerinte Magyarországon a devizahitelezés arról szól, hogy elvették a családok teljes jövedelmének az ötven-hatvan, nem ritkán a hetven százalékát is, "adósrabszolgaságba kényszerítve így többszázezer megnyomorított családot". Miközben állami és bírósági körökhöz közel álló követeléskezelők "le tudnak nyúlni" ingyenesen öt-tíz milliárd forintnyi ingatlanvagyont. Ugyan nem ettől a kormánytól várja a csodát, de kényszerek azért léteznek a világban, bízik benne, hogy legalább azt meg lehet akadályozni, hogy ez még egyszer előfordulhasson.

Szepesházi Péter azt mondta, a szerződések megkötésekor körülbelül másfélmillió családot érintettek a devizahitelek, de még jelenleg is többszázezres azoknak a száma, akik kínlódnak a kifizetésekkel. Szerinte a devizahitelek konstrukciója megfelelő egy olyan személy vagy szervezet részére, amely megfelelő kockázatviselési képességgel rendelkezik, tehát ezeknek a változásoknak a kezelésére képes. Egyértelműen bele kellett volna írni a szerződésekbe, hogy mi az a maximum árfolyam, amit már nem viselhet a fogyasztó. Valamint arra is kellett volna előírás szerinte, hogy ha bekövetkezik az "armageddon", akkor a bank köteles levinni a kamatokat, nemhogy emelni, ami pedig megtörtént. Úgy véli, ezzel a két biztosítékkal együtt tisztességesek lettek volna a feltételek. De ha ezek nem valósultak meg, akkor legalább utólagosan beavatkozhatott volna a kormány, és nemcsak a haverokat, a tehetőseket és a fideszes önkormányzatokat kellett volna kimentenie, hanem egy általános, utólagos módosítással mindenkinek segíthetett volna. Nem tartja korrektnek, hogy a feltételeket ugyan nem ellenőrizték, de végül a pénzintézetek nyertek, mert jobban oda tudtak jutni a miniszterelnöki szobába.

Az ügyvéd szerint bármikor várható több luxemburgi döntés is, az egyik arról, hogy hogyan kell elszámolni, ha sikeres peren vagyunk túl, valamint érkezhet egy olyan döntés is, ahol el kell ismerni, hogy az a megoldás, amit a magyar kormány és a Kúria választott, nem megfelelő, és előírhatja az eredeti állapot helyreállítását.  

Szepesházi Péter úgy fogalmazott: hazudna, ha azt mondaná, hogy jelenleg jó a helyzet, de vannak kisebb előrelépések. Az elévülési perekben jelenleg mindannyian érnek el sikereket, és az autóhiteleknél is sokkal jobb a helyzet, mint 2019 előtt. Szerinte a forinthitelesekkel is lesz baj, ahogy a csok büntető szankciói miatt is sokan bajba fognak kerülni, akiknél nem születnek meg a vállalt gyerekek.

A teljes adást a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.