Magyarország nem írta alá a lengyel Putyin-ellenes nyilatkozatot
3/10/2022 08:07
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
Európa azon országai, amelyeknek a vezetőjét nem Orbán Viktornak hívják, sikeresen dolgoznak a gázkrízis megoldásán, és elindultak az alternatív gázbeszerzések: a balkániak Azerbajdzsánból, a lengyelek Norvégiából kapják már a gázt. A Washington Post szerint az amerikai konzervatívok kritikus hangot ütnek meg, és állnak be Putyin mögé. Nemzetközi lapszemle.
Munkába állt a hétvégén a Görögország és Bulgária közti 182 km-es gázvezeték, amely az orosz gáztól való függőség megszűnését jelenti Bulgáriának – írja az Euronews. Bulgária április óta küszködött az energiabeszerzéssel, amióta a Gazprom teljesen leállította a gázszállítást az országba, mert nem volt hajlandó orosz kérésre rubelben kiegyenlíteni a számlát.
A vezeték ünnepélyes átadásán jelen volt Ursula von der Leyen uniós bizottsági elnök is, mert szerinte a csapok szombati megnyitása nemcsak Bulgária, hanem az egész Dél-Európa számára is kulcskérdés, mivel több mint 1 milliárd köbméter azeri gáz érkezik majd. De ott volt a szerb, az észak-macedón, azeri vezetés is a két partnerországon kívül. A tervek szerint 3-5 milliárdos lesz a szállítási kapacitás, és Moldova és Ukrajna is részesül a szállítmányból.
Egy nappal korábban egyébként a bolgár, román, magyar és szlovák gázipari üzletfelek megállapodtak abban, hogy azeri szállítmányukat szétterítik szét fokozatosan Közép-Európában. Eközben pedig a Norvégiából és Dániából kiinduló baltikumi gázvezetéken megkezdődött a szállítás Lengyelországba, ami 10 milliárd köbméter gázszállítását teszi lehetővé. A lengyelek kifejezetten jól állnak e téren, már évekkel a háború előtt elkezdtek függetlenedni az orosz energiaforrásoktól.
Az Euronews szerint a dánok és a svédek szerint egyértelmű, hogy több száz kilónyi robbanóanyag okozta az Észak Áramlat I és II. vezetéken történt gázrobbanást a szabotázsakció keretében.
A Washington Post szerint a CPAC vezetője, Matt Schlapp, új hangot ütött meg az ukrán-orosz-konfliktus megítélésében, amikor a Twitteren nemcsak arról írt, hogy abba kellene fejezni az ukránok támogatását, hanem arról is, hogy szimpátiával szemléli Putyin referendumának sikerét, amelynek köszönhetően négy ukrán régiót elcsatolt az anyaországtól.
A Washington Post igencsak kritikus hangot üt meg a szélsőséges republikánus pálfordulás láttán, hisz Putyin retorikája egyre veszélyesebb, amikor az atomfegyver bevetésével fenyegetőzik. A cikkből megtudtuk azt is, hogy Orbán kedvenc amerikai újságírója, Tucker Carlson most az orosz tévé főműsoridejében amerikai szabotázsakcióról beszélt, és gyakorlatilag ugyanezt hallottuk vissza a magyar kormányzati médiakörökből. Donald Trump volt elnök meg felajánlotta, hogy részt vesz az ukránok és oroszok között szükséges békeközvetítésben, és arról beszélt michigani kampánykörútján, ha ő lenne az elnök, meg tudta volna Putyint állítani, és nem lenne most háború.
Az Al Arabiya angol nyelvű híroldala a francia hírügynökségi jelentésre hivatkozva azt írta, hogy a lengyel elnöki hivatal közzétette azt a 9 közép- és kelet-európai ország államfői által aláírt nyilatkozatot, amelyben kijelentik, hogy nem tekintik legitimnek a Putyin féle referendumot, és a négy ukrán régió annektálását sem, egyben felszólítják Putyint a nemzetközi törvények betartására. A dokumentumot a cseh, észt, lett, litván, montenegrói, észak-macedóniai, lengyel, román és szlovák államfő írta alá, és a tudósítás nem csodálkozik azon, hogy a magyar államfő neve nincs rajta. De nincs ott se az albán, se a bolgár, horvát és szlovén vezetők aláírása sem.
Az Al Jazeera arról ír egy héttel az olaszországi választások után, hogy Giorgia Meloni el tud-e szakadni pártja újfasiszta szárnyától, amiben az olasz és a nemzetközi sajtó bizakodik, vagy komoly a kockázata annak, hogy az olasz politikusnő Orbán Viktor nyomdokába lép, azaz megsérti az emberi jogokat, gyűlöletet szít a migránsokkal, a menekültekkel, a színesbőrűekkel és az LMBTQ közösségekkel szemben. Előbbit táplálja, hogy a kampány idején határozottan a NATO mellett állt az orosz-ukrán háború kérdésében, illetve uniópártiságát is hirdette, amikor jelezte, hogy a támogatások elnyeréséért cserébe tiszteletben tartja a költségvetési szabályokat. Ugyanakkor igencsak vehemensen támadta a baloldali centrumpártot, a demokratákat – szélsőjobboldalra és populistákra jellemző toposzokkal és stílusban, ami már erősen Orbán politikájára hajaz.