Nagy Márta Júlia: Henrik nem érti a női nemet

Az immár kétkötetes kortárs költő, Nagy Márta Júlia két könyve megjelenésének félidejében volt a Belső közlés című zenés irodalmi műsorunk vendége, ahol a stúdióban Szegő János beszélgetett vele, és a szerző az adásban több versét is felolvasta. Az interjúban szó volt Ophélia a kádban című első kötetéről, de már a készülő második kötetét tervezte, ennek anyagából olvasott föl a Klubrádióban is. Mától itt, a honlapunkon is meghallgathatnak ezek közül egyet a fenti hangsáv lejátszás gombjára kattintva, lejjebb görgetve pedig szövegesen is elolvashatják a Henrik nem érti a női nemet című költeményt.

Címlapkép: Pályi Márk / Klubrádió

A vers eredeti, írott változata:

Henrik nem érti a női nemet

Megkérdeztem a feleségemet,
hogyan is képzeli a jövőt,
mert úgy láttam, nem érti,
hogy tartani kellene valamerre,
akár a sínek velem szemben,
neki pedig a háta mögött.

Vihogott, elpilledt cseresznyefalevelek
– bronz korsóból kiömlő borsugarat szúr át a nap –
piruetteztek a ritkuló fényben,
aléltan a sínekre hullottak.
A. selyemharisnyáját huzigálta,
panaszkodott, hogy mindig lecsúszik,
érzékeltem a párzási vágyat,
de már ahhoz sem volt kedvem,
hogy megfeddjem, nyilvános helyen vagyunk.

Arra hivatkozott, hogy az a hisztis királynő
az állomáson még mindig üvölt a fejében,
cseresznyefaszínű haját szanaszét fújja a szél,
hogy szabaddá tegye a nyakát a hóhérnak.

Sosem értettem, miről beszél.
Szerintem ez éppen elég ok.
Azóta is kémlel hűvös estéken
fenyőágakon átderengő óarany ablakot,
látja rajta átkelni árnyam,
egy másik időből bosszút forral.
Nem a szemem csal, a sínek torkolatában
ér össze kis- és nagymutató;
összezsugorodunk a perspektívában,
így számára nincsen párhuzam.