„Olyan volt az MSZMP, mint ma a Fidesz” – Pető Iván a négyigenes népszavazásról
26/11/2019 15:33
| Szerző: Klubrádió
Napra pontosan 30 éve, 1989. november 26-án tartották a négyigenes népszavazást, amely az ellenzék egyik fontos győzelmét jelentette. Pető Ivánnal, az SZDSZ egykori elnökével beszélgettünk.
De mi is volt ez a négyigenes népszavazás harminc éve? Talán sokan nem tudják vagy nem is éltek még akkor, ezért Pető Ivánt kérdeztük, aki 1992-től '97-ig volt az SZDSZ elnöke és az ellenzék egyik fontos szereplője.
Ő azzal kezdte: volt egy ellenzéki kerekasztal és egy nagy kerekasztalnak nevezett tárgyalás az ellenzék és hatalmon lévő MSZMP között. Külön volt tehát kerekasztala az ellenzéknek, ahol a saját álláspontjukat próbálták kialakítani, és aztán azt közösen képviselték az akkori hatalommal szemben.
A magyar ellenzéki pártok (például Lengyelországhoz képest) gyengék voltak 1989 elején, de így, kerekasztal mellett összefogva „nagyobbra fújták magukat, mint amekkorák ténylegesen voltak”, nem lehet tudni, mekkora a tényleges társadalmi támogatottságuk. Ezért lényegében abban maradtak, hogy nincs másra felhatalmazásuk, mint tárgyalni a békés átmenetről a demokráciába. Ennek fontos részlete volt, hogy ne születhessen semmilyen érdemi döntés a demokratikus berendezkedésről a szabad választások előtt.
Úgy folytatta a volt pártelnök: szeptember körül elég éles választóvonal kezdett kialakulni az ellenzéken belül, egyik oldalon állt az akkor legnagyobb MDF, körülötte a Független Kisgazdapárt, a KDNP, a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság és Magyar Néppárt: ők azt képviselték, hogy most van az utolsó pillanat, amikor meg lehet állapodni a hatalom képviselőivel és lényegében el kell fogadni bizonyos feltételeiket, a többi nyitott kérdés megoldását későbbre kell halasztani. A másik oldalon állt az SZDSZ és a Fidesz, illetve a szociáldemokraták hol itt, hol ott képviseltették magukat.
A törés a köztársasági elnök pozíciója körül alakult ki. Antall Józsefék képviselték erőteljesen és fogadta el az egész ellenzéki tábor az ő javaslatukra, hogy a köztársasági elnököt ne úgynevezett népszavazásos módszerrel, válasszák, hanem közvetett demokrácia útján a parlament, ahogy most is. Ebben állapodtak meg az ellenzéki pártok, és a változás az volt, hogy az MDF és társai elfogadták az MSZMP igényét, hogy még az országgyűlési választás előtt legyen köztársasági elnökválasztás és közvetlenül a nép válassza az államfőt. Ezt az SZDSZ és a Fidesz azért nem akarta elfogadni, mert egyrészt eltért a megállapodástól, másrészt az MSZMP jelentős erőfölénnyel rendelkezett – amint ahogy ma a Fidesz javára lejt a pálya, az ismert és fontos emberek az ő körükből kerültek ki. Pető Iván szerint elég nyilvánvaló volt, hogy (lengyel mintára) van egy háttéralku, legyen MSZMP-s köztársasági elnök, Pozsgay Imre, aki népszerű és ismert volt, és legyen MDF-es miniszterelnök a választás után. Akkor szoros volt az együttműködés Pozsgay és az MDF között; akkor az MDF vezetője Bíró Zoltán volt, aki az MSZMP-ből, azon belül „Pozsgay udvartartásából” jött. Ez természetesen nem jelenti, hogy az egész párt, pláne nem a vidéki tagság ezt akarta volna.
Az ő érvük az volt, hogy nem csak a közt elnök ügyéről van szó, mert a tárgyalások nem zárultak el, nem mondták ki, hogy fel kell oszlatni a munkásőrséget, nem fogadták el, hogy a munkahelyekről vonuljanak ki a pártszervezetek, ami ma már elképzelhetetlen hatalmi pozíciót jelentett, és nem számolt el az MSZMP a vagyonával. A vita haladt előre, részleges kompromisszum született; az ellenzéki kerekasztal kezdeti álláspontja szerint megállapodni az MSZMP-vel csak közösen lehet, mindenkinek vétójoga van. Az SZDSZ és a Fidesz lemondott a vétójogáról, azt mondta, aki akar, állapodjon meg, de fenntartják a jogot, hogy a saját elképzelései szerint járjon el. Már a szeptember 18-i aláírás pillanatára kialakították az álláspontjukat, hogy népszavazást fognak kezdeményezni. Először nem vették őket komolyan, mégis megtartották a népszavazást. Három kérdés teljesen egyértelmű volt, amikor összegyűltek az aláírások, azokat már elfogadták a hatalmon lévők, hogy értelmetlennek nevezhessék a voksolást, a negyedik kérdésben, a köztársasági elnök ügyében 6000 szavazattal a népszavazás kezdeményezői megnyerték a választást. Ez Pető Iván szerint nagyon fontos lépés volt a harminc évvel ezelőtti rendszerváltás történetében, hiszen ez volt az tulajdonképpen az egyetlen olyan aktus, amikor a sokat emlegetett nép maga dönthetett egy fontos kérdésben.
A beszélgetést a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Fortepan
2019. november 26., kedd 08.40
Műsorvezető: Dési János
