Orbán uralmának legnagyobb gazdasági kihívásával néz szembe
16/12/2022 08:49
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
A minimálbéremelés elmarad az inflációtól, és jövőre is csak akkor lehet felülvizsgálni a béremelés mértékét, ha nem lesz recesszió. Magyarország nem járult hozzá, hogy egy évvel kitolják az oroszok elleni szankciókat. Ukrajna sosem jelentett Oroszország számára veszélyt, ez csak Moszkvában találták ki. Európa nem kíván háborút, Amerika jelent veszélyt Oroszországra, és ez mindig is így lesz. Nemzetközi lapszemle.
Magyarországon 2023-ra 16 százalékos minimálbér-emelés lesz, miközben az infláció az év végére hivatalosan is eléri a 25 százalékot, írja a Reuters. Orbán Viktor, „az 59 éves nacionalista” 12 éve tartó uralmának legnagyobb gazdasági kihívásával néz szembe, hiszen az áremelkedés 2023 első negyedében 27 százalék körül jut majd a csúcspontra, a kamatlábak a közép-európai térségen belül Magyarországon a legmagasabbak, a gazdaság pedig erősen lassul.
Ugyanakkor a munkaerőpiac megőrizte ellenállóképességét, ami annak tudható be, hogy a szakképzett munkások krónikus hiánya javítja a foglalkoztatottak alkupozícióját. A Reuters emlékeztet arra, hogy 2022 elején, a választások előtt nagy béremelések voltak, aminek a keresletnövelő hatása jelentősen erősítette az inflációs nyomást. A vállalkozói oldal szerint a felek megállapodtak ugyan a béralku felülvizsgálatában arra az esetre, ha a jövő évre vetített infláció eléri a 18 százalékot, ám ennek a felülvizsgálatnak az is előfeltétele, hogy a magyar gazdaság képes legyen a recessziót elkerülni.
A Politico – három, egymást megerősítő diplomáciai forrásra hivatkozva - arról ír, hogy a brüsszeli évzáró EU-csúcson Magyarország megvétózta az Oroszországgal szemben érvényben levő uniós szankciók meghosszabbítását egy évvel. Így maradt a féléves meghosszabbítás. A lap szerint az Európai Bizottság, az EU végrehajtó intézménye támogatta volna a litván indítványt, mondván, az erős jelzést küldene Moszkvának az Unió eltökéltségéről. A magyar küldöttség azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hosszabb időbeli kiterjesztés alaposabb megfontolást igényelne.
A meghosszabbítás gondolatát több tagállam támogatta. Mások, így például Olaszország – írja a Politico – nem ellenezték ugyan, de felvetették, hogy a 12 hónapos meghosszabbítás annak az előre beismerésével érne fel, hogy Európa még egy év múlva is háborúban fog állni Oroszországgal.
Ukrajna nagyjából annyira jelent fenyegetést Oroszországra nézve, mint amennyire Kanada fenyegeti az Egyesült Államokat – írja az EUObserveren Alexander Motyl, az amerikai Rutgers egyetem politikatudományi professzora. Motyl szerint Ukrajna még NATO-tagként sem fenyegetné Oroszország biztonságát, ezt csak az oroszok találták ki, holott kezelhetnék Ukrajnát úgy is, mint egyszerűen egy szomszédot. Az, hogy Vlagyimir Putyin és környezete ezt másként gondolja, nem a valóságból, hanem ideológiai okból, a birodalmi világszemléletből ered – vélekedik a professzor. Állításának alátámasztásaként emlékeztet arra, hogy az Orosz Föderáció a világ legnagyobb kiterjedésű országa, területe többszöröse Ukrajnáénak, lakossága pedig 145 millió, szemben a mintegy 30 milliós Ukrajnával (Ukrajna lakosságszáma 43 millió - A Szerk.).
Oroszország nukleáris fegyverek ezreivel rendelkezik, Ukrajna eggyel sem. Oroszország hadserege ötször akkora, mint Ukrajnáé. Oroszország energiaforrásai korlátlannak mondhatók, Ukrajnáé nem. Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, Ukrajna nem.
Ami a NATO-tagság kérdését illeti, Alexander Motyl utal arra, hogy Oroszország jelenleg is több NATO-tagországgal – Norvégiával, Lengyelországgal és Litvániával, valamint a NATO-ba készülő Finnországgal – határos, és a Kreml nem szokott azzal érvelni, hogy ezeknek az államoknak a NATO-tagságát fenyegetésként éli meg. Maga a NATO sem fenyegeti Oroszország biztonságát, legtöbb tagországa teljességgel elhanyagolta a hadseregét a Szovjetunió 1991-es összeomlása után.
Az európai lakosság nem kíván háborút vívni, és politikai elitjük csak azután kezdett stratégiai módon gondolkodni, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát – érvel az amerikai politológus. Elismeri, hogy az Egyesült Államok objektíve fenyegetést jelent Oroszországra nézve, de – teszi hozzá – ez mindig is úgy volt, és mindig is így lesz, és a kölcsönös fenyegetettséget az orosz és az amerikai nukleáris arzenálról folyó tárgyalásokon lehet semlegesíteni, és nem valamiféle biztonsági garanciák nyújtásával Oroszországnak. Történelmi visszatekintésében Motyl megállapítja: az, hogy az oroszok tagadják Ukrajna önálló létjogát és az ukrán nemzet puszta létét, évszázadokra tekinthet vissza, és - csupán kisebb módosításokkal - a szovjet időszakban is megmaradt.
Az az állítás viszont, hogy Ukrajna halálos fenyegetés lenne Oroszországra nézve, új, nagyrészt a Putyin-éra találmánya, bár bizonyos gyökerei az 1930-as évek sztálini népirtásáig vezetnek vissza. Ukrajna valójában Putyin birodalmi terveire nézve jelent csak fenyegetést – hangsúlyozza az EUObserver vendégszerzője.