Orbánnak túl kicsi Európa
28/05/2024 09:30
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
Orbánt főként a személyes, becsvágyó törekvése motiválja a keleti diktatúrákkal való barátkozásra, hogy hatalomhoz jusson a világ színpadán – írja a bécsi Die Presse. Európa túlságosan kicsiny neki, feltétlenül nagy nemzetközi játékos akar lenni, akár feketebárány, akár botránykő, enfant terrible formájában.
Európa túlságosan kicsiny Orbán Viktornak – írja a bécsi Die Pressében megjelent vendégkommentárjában Dobozi István, a Világbank volt vezető közgazdásza. Kiemeli, hogy az amerikai jobboldalon, különösen annak szélsőséges szárnyán jó ideje személyi kultusz övezi a magyar miniszterelnököt. A Heritage Alapítvány elnevezésű, Donald Trumpot támogató elemző műhely Orbán rendszerét a konzervatív kormányzás modelljének tekinti, és az orbánizmus nagy elismerésnek örvend a globalizációt, az Európai Uniót és a migrációt ellenzők körében.
Ehhez képest – írja Dobozi, részlegesen levéve vállamról a lapszemlekészítés terhét – az amerikai Orbán-rajongókat a minap teljesen váratlan helyről érte támadás. Marc A. Thiessennek, a liberális Washington Post mélységesen konzervatív kolumnistájának a cikke a következő címmel jelent meg: „Az amerikai jobboldalnak radioaktívként kellene kezelnie a magyar vezetőt”. Orbán, azon kijelentésével például, hogy nem akarunk kevertfajúak lenni, Thiessen szerint kiérdemelte „a magyar David Duke” minősítést. Az említett férfi a Ku-Klux-Klan volt vezetője.
A Washington Post szemleírója azonban mindenekelőtt azt a szemrehányást teszi az amerikai jobboldalnak, hogy teljesen átsiklik Orbán élesen Amerika-ellenes külpolitikája fölött. Budapest, az Egyesült Államok szövetségese kimondottan szoros kapcsolatokat ápol Kínával és Oroszországgal, amelyek, amellett, hogy autokratikus rezsimek, egzisztenciálisan fenyegetik az Egyesült Államokat. Kína vonatkozásában Thiessen szóvá teszi a jelentős pekingi pénzügyi hiteleket, illetve a stratégiai partnermegállapodást a Huawei távközlési céggel, amelyet Washingtonban biztonságpolitikai ellenfélnek tekintenek. „Orbán a kínai titkosszolgálat előretolt helyőrségévé tette saját országát” – állapítja meg a Washington Post cikkírója, hozzátéve, hogy Kína politikai és gazdasági befolyást vásárol Magyarországon, és ez kárt okoz a Nyugatnak és Amerika biztonsági érdekeinek.
Dobozi mindehhez a maga részéről hozzáfűzi: Orbánt főként a személyes, becsvágyó törekvése motiválja a keleti diktatúrákkal való barátkozásra, hogy hatalomhoz jusson a világ színpadán. Európa túlságosan kicsiny neki, feltétlenül nagy nemzetközi játékos akar lenni, akár feketebárány, akár botránykő, enfant terrible formájában. Trump elnöksége alatt megkapta a hőn óhajtott washingtoni elismerést, nem csoda hát, hogy nyilvánosan kiáll Trump újraválasztásáért, és ezzel beleszól az amerikai belpolitikába. Innen már közvetlen út vezet az arroganciához és saját képességeinek a túlértékeléséhez. Orbán és külügyminisztere gyakorlatilag nem kívánatos személy Washingtonban, és ez már sokkal több, mint átmeneti diplomáciai jégkorszak. Botrány, hogy a magyar miniszterelnöknek nincs ideje találkozóra David Pressman nagykövettel - hangsúlyozza a Die Presse osztrák konzervatív lapban Dobozi István, hozzátéve, hogy ennek a katasztrofális külpolitikának az árát a magyar lakosság fizeti meg, és hogy ideje lenne már véget vetni Orbán ámokfutásának.
Von der Leyen csak a konzervatívot látja Meloniban
Most nézzük a nemzetközi média Európa-politikai aktualitásait. A Politico amerikai portál brüsszeli kiadása arról ír, hogy Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság német kereszténydemokrata pártállású – vagyis az Európai Néppárt pártcsaládjához tartozó – elnökét Olaf Scholz német kancellár és a Német Szociáldemokrata Párt arra figyelmeztette: megtorpedózhatják a brüsszeli bizottsági elnöki tisztség ismételt betöltésére irányuló ambícióit abban az esetben, ha tovább flörtöl Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel, aki az Olasz fivérek elnevezésű, keményvonalas jobboldali párt vezetője, az Európai Parlamentben pedig a Néppárttól jobbra álló konzervatív frakció fő oszlopa.
A Politico szerint a német szocdemeknek alternatív elképzelésük is van, mégpedig az, hogy a júniusi európai parlamenti választásokat követő uniós tisztújítások eredményeként Mario Draghi volt olasz miniszterelnök, az Európai Központi Bank korábbi elnöke kaphatná meg az Európai Bizottság vezetését. Ez a gondolat egyetértéssel találkozhat Párizsban is. „Nem fogunk együttműködni a szélsőjobbal” – idézi a Politico Katarina Barleyt, a német szocdemek listavezetőjét. Von der Leyen ugyanis jelezte, ha a választások után nem sikerül biztosítani a többséget a balközéppel és a liberálisokkal, akkor lehetséges az együttműködés a Meloni-féle konzervatívokkal. Az európai szociáldemokrata pártcsalád csúcsjelöltje, a luxemburgi Nicolas Schmit úgy nyilatkozott: Meloni politikai értelemben igenis szélsőjobboldali, és semmiképpen nem támogatja az erős, integrált Európát, miközben von der Leyen nyilván csupán a konzervatívot látja benne.
Magyarország a mezőgazdasági értelemben is ellenkezik
Végül említsük meg azt a Reuters-hírt, hogy az EU-országok mezőgazdasági miniszterei – egyedül Magyarország ellenkezése mellett – megszavazták, hogy 2030-ra maximálják a metánkibocsátás megengedett felső értékét az importált olaj és gáz felhasználása során. A tervezett lépés értelemszerűen korlátot állít a gázbehozatalnak is.
Ehhez kapcsolható a Newsweek amerikai magazin írása, amely arról szól, hogy Vlagyimir Putyin elnök újabban csak hatalmas nehézségek árán képes vevőt találni az orosz gáznak. A Newsweek számai szerint idén a Gazprom bevétele 41 százalékkal, profitja 71 százalékkal, gáztermelése pedig 25 százalékkal marad el a tavalyitól.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2024.05.28., kedd 6:00
Riporter: Kárpáti János